Századok – 1933

Történeti irodalom - Komoróczy György: Nádasdy Tamás és a XVI. századi magyar nagybirtok gazdálkodása. Ism.: Szabó István 205

történeti irodalom. 209 Mérey Mihály halála után adományba kapta a beéri uradalmat (20.1.), a forrásként idézett elbeszélő történelmi munkában ellenben azt olvassuk, hogy az uradalmat fele részben Nádasdy, felerészben pedig Mérey Mihály s fiai kapták s az utóbbi rész a fiág kihaltával visszaszállott a koronára. K. szerint Nádasdy 1558-ban Egervárt és Ikervárt új adományba kapta, forrása azonban csak az előbbiről tud [21. 1.) A csongrádi Mártély Szeremley szerint Nádasdy alatt kezdett a pusztulásból megához térni, K. ezt a megállapítást idézve, már „meggazdagodás"-ról ír. (22. 1.) Megállapítja K., hogy ,,ha tiszttartó és valamelyik jobbágy között merül fel peres ügy, nem külső, közjogi fórumhoz fordulnak, hanem sokszor (!) a földesúrnak mellőzésével is, egy másik tiszttartóhoz." (35. 1.) A megállapításhoz idézett egyetlen adat pedig arról szól, hogy a szóbanforgó jobbágyok ügyének eligazításával Nádasdy (tehát a földesúr) megbízta egyik tiszttartóját. Az adóbehajtás nehézségeiről szólva, megállapítja, hogy ,,a dikátorokat épp úgy, mint a szolgabírákat gyakran elűzték". (46. 1.) K. után azonban korántsem arra gondolnánk, hogy az adott esetben Szapolyai horvátországi hívei űzték el Ferdinánd rovóit. K. szerint Keselőkőn fizetéses iparosok élnek (66. 1.), de az iparosok alatt bizonyára senkisem az őrökre, a szakácsra, sáfárra, kulcsárra és a kenyérsütőre gondolna. Szerinte Kereszturon elvetettek 98 hold búzát, 35 „plüss" 30 hold rozsot, 7 hold őszi árpát, ellenben az idézett forrásban mi azt találtuk, hogy összesen 206 holdat vetettek be s ebből 108 búza, 35 ós 50 rozs, 6 őszi árpa, 7 tönköly volt s be fognak még vetni 30 holdat rozzsal (82. 1.). K. azt olvasta ki egy levélből, hogy Nádasdy haszna {?) 1560-ban a baromeladásból és az ezzel kapcsolatos vámokból 1500 frt-ot tett ki (106. 1.), mi pedig ezt : Nádasdy embere azt írja urának, hogy a már jelzett 1500 frt-ot el fogja juttatni hozzá, de ebből csak 800 frt való a harmincadbevételből, 700-at pedig kölcsön vett, mivel azok, akiktől még bevételt várt, barmaikat nem tudták eladni s így nem tudtak fizetni. A munkácsi kamarai udvarbíró utasításából K. azt olvassa ki, hogy „a király, ha nemeseknek jobbágytelket adományoz, kiköti, hogy a jobbágyokhoz hasonlóan robotot is akarjanak nyújtani," (143. 1.), mi pedig azt, hogy ha e kamarai birtokon nemes ember jobbágytelket vagy házat vásárol, reverzálist kell adnia a cenzus és a szolgálatok teljesítéséről. K. szerint a 10.000 frt-ot szegényeknek osztogató Nádasdy gyakran szenvedett pénzszűkében, 1548-ban sem tudott vörösvári officiálisainak fizetni. (110. 1.) Az idézett forrásban csak ennyi áll : a vörösvári tiszttartó 1548 február 12-én valami pénzt kér, mert mult év nyara óta nem kapott. Ilyen „átírások" után meg se lepődünk, ha K. ehhez a tudósításhoz : „adott az Úristen kegyelmednek annyit, hogy az kegyelmed majorsága semmiben meg nem fogyatkozik," saját szavaiként ezt a csodálatos magyarázatot fűzi : „azaz a gabonát nem kell élelemre és vetésre felhasználniok, hanem teljes egészében a piacra dobhatják" (102. 1.). Nem ok nélkül szemléljük bizalmatlansággal azokat az általánosításokat sem, melyeket К. a vetésterület, a vetőmag, a learatott és kicsépelt gabona mennyiségének kiszámításánál alkalmazott. Talán elég a következőre rámutatnunk : К. a pozsonyi mérő-rendszer területén, Szeremley közvetítésével, Gyárfás egyik dolgozatából, a kassai köbölrendszer területéről meríti azt az adatot, hogy a 30 kévés kalangyából átlag 2 véka gabonát csépeltek ki. К. a vékát 50 liternek számítva, a fenti alapon az 52 kévés dunántúli kepéből 150 litert gondol kicsépelhetőnek. (70—71. 1.) Mindenekelőtt azt kell azonban megjegyeznünk, hogy a szóbanforgó Szeremley—Gyárfás adat szerint két Századok. 1933. IV—VI. 14