Századok – 1933

Történeti irodalom - Smilauer Vl.: Vodopis starého Slovenska. Ism.: Kniezsa István 199

202 történeti irodalom. nak idevonatkozó szétszórt anyagát. Sajnos, a Gombocz Z. egyetemi előadásairól készült kőnyomatos jegyzetet, amely e nemben az egyetlen összefoglaló munka, nem használhatta fel. Összeállítása — ha néhány esetben nem is helytálló — haszonnal forgatható, mert főkép olyan anyaggal rendelkezik, amely nincs meg Gombocz említett munkájában. Ugyancsak fontos az oklevelek helyesírásának a vázlata is, amely a betűkből indul ki s a hangértéküket állapítja meg. Megemlítjük még, hogy a 6. rész az oklevélkiadásokat és az azokból felhasznált okleveleket állítja össze. A kiadások megbízhatóságának jellemzésére idézi Jakubovich — Pais Ó-magyar olvasókönyvében és Csánki Dezsőnek a Levélt. Közi. I. 201-ben megjelent tanulmányában található értékeléseket. A munkát néhány kisebb lajstromon kívül a víznevek képzésére szolgáló közszavak jegyzéke (a III. részhez) zárja be. Sm. munkájának eredményeit tehát a következőkben lehet röviden összefoglalni : 1. Összegyűjtötte a Felvidékre vonatkozó eddig ismert okleveleket azok teljes topográfiai anyagával együtt. 2. Az oklevelek helyneveit igen kevés kivételtől eltekintve pontosan lokalizálta. Ez különösen a víznevekre vonatkozik, amelyeknél a korábbi nézeteket is rendszeresen összeállította. 3. Összeállította a víznevek etimológiáit, amelyből kitűnik, hogy az egész területen, a legészakibb megyéket sem véve ki, mindenütt bőven találunk magyar elnevezéseket is (például Liptóban : Feir potok 223, Nadassar 2227., Azeupotok 2212.). 4. Kimutatta, hogy a szláv eredetű nevek néhány kivételes esettől eltekintve olyan formában fordulnak elő, amilyenekké magyar ajkon fejlődtek. Ez kétségtelenül amellett vall, hogy a mai tiszta tót területeknek valamikor magyar lakosai is voltak. Erre a szerző is rámutat (XXVIII. 1.), bár ő megengedi, hogy a nevek kisebb része már az oklevelek kiállítóitól is származhatnak. (Mi még ezt az óvatos fogalmazást sem tekinthetjük eléggé megokoltnak.) Ennek a kimutatásával pedig megdőlt a cseh és tót történettudósoknak az a nézete, hogy a felvidéki szláv neveknek magyaros alakja, valamint a rendkívül gyakran előforduló tiszta magyar nevek nem bizonyítanak amellett, hogy a Felvidék lakosságának magyar nyelvű rétege is volt. Sm. műve óriási szorgalommal, nagy tudással megírt alapos munka, amely hivatva van arra, hogy a településtörténet és a helynévkutatás nélkülözhetetlen segédeszközéül szolgáljon. Reméljük, hogy e könyv ösztönzésül fog szolgálni ahhoz, hogy Magyarország többi területéről is hasonló nagy monográfiák készüljenek, s hinni szeretnők, hogy erre a munkára — miként a múltban — a jövőben is magyar tudósok fognak vállalkozni. Mert bár Sm. levette vállainkról terhünk egy részét, Magyarország történetének kutatása elsősorban mégis csak a magyar tudomány feladata. Kniezga Istyán>