Századok – 1933

Értekezések - LEDERER EMMA: A legújabb gazdaságtörténeti irodalom problémái 14

A LEGÚJABB GAZDASÁGTÖRTÉNETI IRODALOM PROBLÉMÁI. 19 matikai nemzetgazdaságiam iskola mindjobban közeledett a természettudományokhoz. A 20. század első évtizedében úgy látszott, hogy gazdasági teória és gazdaságtörténet sehol sem találkozhatnak. Az újabb történeti nemzetgazdaságiam iskolából emelkedett ki az a két tudós, akik ennek az állapotnak tarthatatlan voltát felismerték és munkásságukkal a kiegyenlítésre törekedtek : Max Weber és Werner Sombart. Mindkettőjük működése állandóan a két tudomány határán mozog. Ha róluk beszélnek, hol közgazdászoknak, hol gazdaságtörténészeknek nevezik őket. Weber a neokantianizmusból indul ki, Rickert híve és követője, aki a rickerti filozófiai koncepciókat a gazdasági teóriában és történetben kifejezésre akarja juttatni. Bár gazdaságtörténeti munkássága, mint azt később ki szeretném mutatni, némiképen káros hatással volt a további fejlődésre, ez mit sem von le a módszertani kérdések tisztázása körüli páratlan érdemeiből. Weber megállapításai óta új irányzatok kerültek előtérbe, éppen azok, amelyek a gazdasági teória és gazdaságtörténet problematikus viszonyának kérdését olyan aktuálissá tették ; az új filozófiai irányzat, a neohegelianizmus szemében a neokantianizmus már a pozitívizmus jellegével bír. így szokás újabban Webert pozitivistának bélyegezni,1 bár ezt a „vádat" sem teoretikus, sem gyakorlati munkássága semmivel sem igazolja. Hiszen Rickert is megállapította azt, hogy a történetkutatásnak a tényeken kell alapulnia és a módszer csak akkor alakulhat ki, ha a pozitív tényekkel már a lehető valóságot megállapítottuk vagy legalább is megközelítettük,2

és Weber ugyanebből az alapból indul ki.3 Tehát a történet előbbre való, mint a teória. A gazdasági teória csak a történetben már megállapított tényekkel számolhat és ezekből vonhatja le következtetéseit. Elveti tehát a teleologikus módszert, amely a célok előre kitűzése és az eszközöknek ezekhez való igazodása által az okozati összefüggések megszűnéséhez vezet. A történetben épúgy mint a teóriában az individuális értékekre vonatkoztatott 1 W. Bienfait : Max Webers Lehre vom geschichtlichen Erkennen. (Historische Studien 194. Berlin, 1930.) 13. 1. 2 Rickert, Grenzen 294. 1. In den bei weitem meisten Fällen aber sind die Wissenschaften bis zu einem hohen Grade ausgebildet, ehe die Reflexion auf ihre logische Struktur beginnt. *ii 3 Die Methodologie kann immer nur Selbstbesinnung auf die Mittel sein, welche sich in der Praxis bewährt haben. (Ges. Aufs. 217. 1.) 3*