Századok – 1933
Értekezések - SCHWARTZ ELEMÉR: A patrocinium a helynévfejtés és a telepítéstörténet szolgálatában 185
186 schwartz elemér. kifejezésre jutott templomcímből, hogy ki is a szóbanforgó szenthelynek a védőszentje.1 A templom patrónusát és az ő oltalmát, azaz a patrociniumot, az egyház mindig nagyrabecsülte s törvényes rendelkezést is adott róla a trieri tartományi zsinaton, amelyben szószerint azt mondja : „Praecipimus, ut in unaquaque ecclesia ante vei supra altare sit imago, vei sculptura vei scriptura vei pictura expresse designans et cuilibet intuenti manifestans, in cuius sancti meritis et honorem sit ipsum altare constructum".2 De e rendelkezés előtt is egyházait a szentek oltalma, patrociniuma alá állította s e ténynek oly nagv jelentőséget adott, hogy már a legősibb időben is egyházait s a mellettük keletkezett plébániákat a templomcímről nevezte el, írván és mondván : ,,Ecclesia B. Petri apostoli (652), Capella S. Martini (1144), Ecclesia bapt. s. Martini (828), Ecclesia S. Michaelis (748), Ecclesia in monte St. Georgii (1147), Parochia S. Georgii (1156)".3 Később ez általánosabb szokás lett, sőt még ma is így szerepelnek latinul plébániáink : parochia ad S. Martinum, ad S. Josephum, ad St. Margaritam, ad S. Stephanum stb. Egyházaink és plébániáink ily elnevezése az egyházi közigazgatásban hamarosan fontos szerephez jutott, mert minden a plébániához tartozó hívőt az illetékes plébánia címével határoztak meg közelebbről : ,,plebanus Sancti Martini de Sabbaria", „parochiani parochiae ad St. Petrum", „ludimagister par. ad St. Josephum" stb. Amikor a latin nyelv helyébe pedig a nemzeti nyelvet tették, akkor eleinte még „der Pfarrer der Pfarre zum Hl. Martin" vagy „die Pfarrkinder zu St. Joseph", később meg, amikor a parochiát nemcsak egyházi alanyként, hanem közigazgatási helyként, sőt a körülötte épült házak miatt helységként is felfogták, akkor már a „Pfarrer in St. Martin", „die Pfarrkinder von St. Joseph", „der Kirchweg nach St. Moritz" kezdett szerepelni és a templom vagy plébánia címe helységnévvé lett. Jóllehet azonban minden egyháznak van védőszentje s minden szenthely, illetőleg plébánia egy védőszent oltalma alatt áll s az ő nevét viseli címében, mégsem minden helység, amelynek egyháza van, az egyház védőszentjének köszöni elnevezését. Ez az eset, tudniillik a védőszentről való elnevezés, csak akkor áll elő, ha a templom a hívők lakhelyétől távol, mondjuk valamely közelebbi vagy távolabbi dűlőn épült, úgyhogy a hívők maguk is kénytelenek voltak azt mondani : „zu St. Joseph gehen", „zu St. Gotthard pilgern". E feltevés helyességét nemcsak helyrajzi tanulmányok igazolják, hanem Szent István ismert rendeletén kívül, hogy tudniillik tíz-tíz falu építsen egy templomot, a hit-1 Mihálvfi Ákos : A nyilvános istentisztelet. Budapest, 1918. 111. 1. 2 U. o. 3 Fastlinger, M. : Die Kirchenpatrozinien in ihrer Bedeutung für Altbayerns ältestes Kirchenwesen. München, 1897. 59 1., 62. 1., 66. 1., 68. 1., 69. 1.
