Századok – 1933

Értekezések - DÉKÁNY ISTVÁN: Történelmi értékelés és átértékelés 129

162 DÉKÁNY I. : TÖRTÉNELMI ÉRTÉKELÉS ÉS ÁTÉRTÉKELÉS. utolsóelőtti kor irányvonalával épp párhuzamos lesz. Például az államot minimalizáló liberális gazdaságpolitika korának a végén már nem hittek abban, hogy az állam a gazdaságpolitikában csak az „éjjeli őr" csendes, inaktív szerepét játssza, hanem épp állami beavatkozást sürgettek s megszületett az utolsó-előtti kor neomerkantilizmusa. Amikor a liberális parlamenti kormányrendszer úgynevezett csődjéről kezdtek már beszélni, s a demokrácia meddő egyenlőségkultuszáról, akkor ismét a jóval előbb jelentkező „felvilágosodott autoritativizmus" eszmekörs, szelleme felé vonzódtak vissza az emberek, ha nem is így formulázták meg irányukat : az államminimum liberális elve után a diktatúrahajlamos állammaximum gondolata kezdett csirázni valamilyen, új formában. A kor nem ismeri fel tudatosan irányzatát, sem nem látja a történeti analógiákat tisztán, azonban az avatott < itt is, ott is meglátja, hogy a premier csak reprise. így vagyunk ma. Sokkal népszerűbb mindaz, ami a liberalizmus előtti korok intézménye, szelleme, törekvése, mint az utolsó liberális koré. íme, a kor kritikai álláspontja ez. S ez egyezik a történetírók álláspontjával, törekvéseivel. Verseny-anarchia az, amit nemrégiben még szabadságnak neveztek. És fasizmus i az, amit egykor felvilágosodott abszolutizmusnak neveztek, stb. ; az analógiák persze régebbi korokba is visszavezetnek. A történeti átértékelésben mi egy teljesen indokolt és szükségszerű folyamatot látunk : korok értékelésének összecsendülését. S ha a történetírásban nagyszabású átértékelés folyik, ez a jelen kor erőteljességének és a történetírás új problémák iránti érzékenységének a bizonyítéka. így lesz a történetírás több, mint Nietzsche szavával: az „őszhajúak" kultúrája, néma, fájó leszámolás. Dékány István.