Századok – 1933
Értekezések - DÉKÁNY ISTVÁN: Történelmi értékelés és átértékelés 129
.történelmi értékelés és átértékelés. 145 államtervezés, művészet, tudomány stb. Az emberi ténykedésnek nem is csak azon fajai, melyek céltudatosságon, szándékon alapulnak, hanem mélyen lenyúlunk a tudattalan felé, oda, ahol az ésszerű, racionális tudatcentrum érintkezik {„szféra") a tudat mélyével, az öntudatlanul alkotó énnel és ösztönnel. Alig hisszük, hogy a történész valaha is tévedésben lett volna a maga tárgya felől. Elsősorban mindig arra eszmélt rá, hogy azt kell keresnie, mit tett az emberiség. A történeti élet „tényei" tehát tett-tények — legelsősorban. Nem zárjuk ki természetesen mindazt, ami ezen tett-tényeket befolyásolta, pl. a „természeti jelenségeket", minő egy természeti katasztrófa. Nem zárjuk ki tehát a kauzális világot. Ez is ,,megtörtént", tárgya a történetnek, de nem azért, mert megtörtént. Ami csak megtörtént, még nem tárgya a történetnek. ( A megtörténtség csak azon az alapon válik „történeti" ténnyé, hogy az emberiség nagy, összefüggő munkavilágát t érintette, hatott reá, kedvezően vagy kedvezőtlenül. Ismételten arra utalunk, hogy nem a kutatás köre a jelen kérdésünk, hanem a kutatás középpontja ; s ez általában az emberiség munkája egy, időben szétszórt, mégis valójában kapcsolatos emberi munkaközösség életfolyama. Ez az életfolyam ma is tart, az emberiség krónikása ma Í3 „benne van" az életfolyam árjában,1 ennyiben nem „idegen" a maga tárgya, ennyiben esik „közel" hozzá minden emberi történés. Nem lehet tehát helytálló az az ellenvetés, hogy az időbeli távolság oly nagy, hogy a mai történészt tárgyából mégis csak elválasztja az idő. A történésznek az épp a sajátossága különleges kutatói beállítottságában, hogy számára a nagy időbeli távolságok lerövidülnek, úgyhogy mintegy állandóan jelenné lesz a mult. Az átlagemberrel szemben ez az időket áthidaló képesség teszi ki a történész legsajátabb jellemvonását. Ezzel nem azt mondottuk, hogy a történész talpa a jelen fixpontján áll és innen tekint „vissza" a múltba. Amit az aktuális jelent néző ember jelennek érez — hogy t. i. ez a saját talaja — ez a tudat a történészben nincs meg : számára a jelen is csak „egyik" kor. Kényszerűen mélyebben van múltjába gyökerezve, ez épp előnye : innen ered az inten-1 Csak ennyiben helyes Th. Lessing tétele : „Sinn von Geschichte ist allein jener Sinn, den ich mir selber gebe, und geschichtliche Entwicklung ist die Entwicklung von mir aus und zu mir hin." Geschichte als Sinngebung des Sinnlosen 2. kiad. 1921. 10. 1. Századok. 1933. IV—VI. 10