Századok – 1933
Értekezések - DÉKÁNY ISTVÁN: Történelmi értékelés és átértékelés 129
146 dékán y istván. zívebb problémaérzés.1 Below írja : ,,A múltnak sokkal gazdagabb megértéséhez jutunk, ha vele szemben oly kérdéseket vetünk fel, amelyek a jelenkor élményeiből fakadnak" ; avagy Joh. Haller : „Mult és jelen csak az elméletben választhatók el ; a valóságban együvé tartoznak."2 Meg fogjuk még vizsgálni a specifikus „kor-élményt." is. De már itt is látjuk, a történész élethangsúlya nem külön a múlton van, mint feltételezni szokás, hanem egy korokon átvonuló, egyetemes munkaközösségen. Az az ellenvetés sem sokat foglalkoztathat bennünket, amely szerint az „emberiség" nem realitás, nem valódi egység, hanem csak fikció, avagy csupán jövőbeli tény ; nem volt, hanem csak lesz, nem adottság, hanem csak feladat. Ez a szociológiai vizsgálódás körébe tartozó kérdés ; hogy mennyiben volt vagy van kapcsolat — minő mértékű — az emberiség egészében, nem a történelmi beállítottság kérdése. A történész megelégszik egy minimális kapcsolattal is, azzal, hogy ezen a Földön emberek laknak együtt, kiknek sorsa valamikép már ezen az alapon közös. Magának a történésznek tudati alapbeállítottságát itt nem érinti az emberi kapcsolat mértékének a kérdése. 5. A történetíró sorsközösségének mértéke. A történetíró, mondottuk, alapbeállítottságából kifolyólag egy sors- és munkaközösségnek a tagja, illetőleg részese. Ez valaminő társas, ill. szellemi közösséget, „bekapcsoltságot" jelent, amely igen különböző mértékű. Bennünket az érdekel, hogy a különböző bekapcsoltságnak minő kihatásai vannak a történetírásra. Legegyszerűbb példa gyanánt a nemzeti sorsközösséget vizsgáljuk meg. Egy ellenséges állam történetírója, pl. a román Jorga, írja meg3 a magyar történetet. Lehetséges-e elképzelni azt, hogy egy oly mértékű antagonizmus, minő fennállott a magyarsággal szemben a románok részéről, nem hat lényegesen hátráltatólag a történetírói munkában ? Az 1 Erre utaltunk : Történelmi realizmus és fejlődésszemlélet. Századok, 1915. 577—614. 1. 2 Id. E. Keyser : Die Geschichtswissenschaft. 1931. 14. —Kornis Gy. : (Történetfilozófia, 1924. 59. 1.) írja : „Minden korszak életében minden mindennel a legbonyolultabban összefügg : a történész ezt a mérhetetlenül bonyolult életösszefüggést a valóság elevenségével csak a saját korán tapasztalhatja." 3 Sajnos, így áll a dolog a Helmolt-féle Weltgeschichte legújabb kiadásában (az előtt a — cigányok történetírója, Wlisloczky írása szerepelt e helyen).
