Századok – 1933

Értekezések - DÉKÁNY ISTVÁN: Történelmi értékelés és átértékelés 129

.történelmi értékelés és átértékelés. 139 A közönséges természettudományi jellegű lélektanokban sincs egy világ : a kutató-személy és a tárgya együtt, hanem két világ van, vizsgáló személy és lelki jelenség. Itt meglátjuk azt, hogy épûgy a fizikai, mint a szellemi tárgy esetén egyforma lehet a kutató alapvető beállítottsága, ami a kutató és tárgya („jelenség") közti viszonyból ered. Az ilyen „jelenség-kutató" mindig maga elé állítja a tárgyát, mint tőle idegen világnak a részét. A geológus kövekkel foglalkozik s nem személyekkel. A pszichológus is úgy foglalkozhat lelki jelenségekkel, mint amelyek nem hozzá tartoznak (nem a kutató-személy világához), hanem egy tőle idegen világ részei, azaz „jelenségek," amelyek véletlenül éppen „előtte" vannak. A lélektani kutató is ilymódon idegenné teheti a tárgyát, hogy helyesen-e, annak megítélése nem ide tartozik ; tény az, hogy van oly aktus, mely a vizsgálandó lelki „jelenségeket" oly mértékben disztanciálja, maga ,,elé" helyezi, idegenné teszi, mintha az a külvilág tárgya volna. Az ily lélektani vizsgálat, mely jelen témánkkal látszólag alig függ össze, eleve figyelmeztet arra, hogy lehetséges (van is) oly pszichológia, amely merőben hasznavehetetlen a történész számára ; továbbá, ha valaki, mint W. Wundt, arra törekszik, hogy a történelem alapvető tudományának (rendszerező fogalmi alapvetésének) ép a pszichológiát tüntesse fel, úgy erre nézve — tudnunk kel! — még semmit I sem mondhatunk mindaddig, míg nem tudjuk, minő pszichológiáról van szó. Tudnunk kell, hogy a kutató és tárgya közt az a viszony, melyst a naturalista-pozitivista felvesz, lényegében véve nem más, mint sajátos tárgyfelfogás sajátos kutatói beállítottsággal együtt ; nem más, mint az, hogy : „jelenség," mint idegen világ része van előttem ; én pedig mint kutató, csak szemlélő (figyelő) vagyok. Ezt a beállítottságot, mely szerint a kutató csak szemlélő és idegen „jelenséggel" (phaenomenon) áll szemben, fenomenológiai1

beállítottságnak nevezzük. A természettudós fenomenológiai beállítottságú. Tehát előtte „jelenségek folynak le," s ő maga „csak szemlél." A szemlélő és tárgya között semminő másnemű, közvetlenebb kapcsolat nincs. Mondhatjuk tehát, hogy a fenomenoló-1 Ez a szó merőben független a filozófiai „fenomenológiai" iskolától. M. Heidegger exisztenciális filozófiája : Sein und Zeit (Jb. f. Philos. VIII.) 1927. 28. 1. itt még további, igen finom disztinkciókat vesz fel ; ez jelen fejtegetésünket aligha érinti. Itt nem az objektum „jelentkezésének" (Melden) mértékéről van szó, hanem kutató és tárgya viszonyáról, főkép az előzőre való tekintettel.