Századok – 1933

Értekezések - DÉKÁNY ISTVÁN: Történelmi értékelés és átértékelés 129

történelmi értékelés és átértékelés. 131 okát egyedül az illető történetírók egyéni hajlamából lehet és kell csak magyarázhi. Egy pszichológiai feltevésről van itt szó. Ha fel akarjuk deríteni a tényállást, egy-két vonásban meg kell jelölnünk a történetíró lélektanának azt a pontját, ahonnan minden értékelés kiindul. Látni fogjuk, ez nem csekély nehézséggel jár, mert nem ennek vagy annak a történetírónak, hanem minden történetírónak szükségképeni lelki beállítottságáról van szó. S éppen ezt törekszünk megrajzolni az alábbiakban. Ezzel már túl is jutunk azon az elképzelésen, amely úgy szereti feltüntetni a dolgot, hogy az ú. n. értékelés már „szubjektív hozzátétel" a történész munkájában, sőt szükségtelen,1 tehát lehetőleg kerülendő. Eszerint fő az „új anyag",2

a tulajdonképeni értelemben vett ,,kutatás", az értékelés pedig, ami kutatás közben felszínre kerül, szükséges rossz, lehetőleg minimálisra szorítandó, ha vigyen egyáltalában meg kell lennie. Egy történetírói munkában csak két főerény jelentkezhetik, melyek szorosan kapcsolatosak egymással : az egyes adatok pontossága és az adatok összegének teljessége. Ily gondolatok rajzanak fel, nem ritkán, hanem épp átlagosan, azok előtt, akik egy eseményt, eseménysort, egy „korszakot", avagy ennek egy, többé-kevésbbé stabilis elemét : egy „intézményt" átértékelve látnak valamely műben. Két szempont vezet az alábbi, lehetőség szerint rövidre fogott vázlatban. Egyik az, hogy a problémát, a történetírói értékelés kiinduló pontját és szükségszerűségét bemutassam. Ezzel tudatosítani törekszem azt, hogy a történetírói átértékelés nem kivételes valami, hanem állandó és mindenütt (adatnál, korszaknál, intézménynél) feltalálható folyamat. Nem „egyéni akció", nem „forradalmi újítás", nem pietástalan félrelökése a mult megszokott értékeléseinek, hanem szüntelen, folyton tovahaladó munka, amely munka végzése alól senki, aki valóban történész, ki nem vonhatja magát, sőt ez középponti feladata. Az átértékelés egyetemes feladat, 1 így teoretikusok is : „Werturteile zu fällen ist nicht Sache der Historie". (H. Maier. Das geschichtliche Erkennen. 1914. 34. 1.). De Rickert is igen kertelő álláspontot képvisel. 2 Erre nézve Th. Litt (Geschichte und Leben, Probleme und Ziele kulturwissenschaftlicher Bildung. 3. kiad. 1930. 21. 1.) találóan mondja : „Ez a felfogás a naiv realizmus értelmében azon nézetből indul ki, hogy a történelmi ismeret a készen megadottnak puszta befogadása, leolvasása és félreismeri, hogy az teremtő felépítés. Az ismerő szellemnek erői, melyre hárul ama felépítés feladata, s amelynek eleven tevékenysége nélkül minden anyag csak halott masssza, ezek azok, amiket mindenek előtt ébreszteni és fejleszteni kell." 10*