Századok – 1933

Szemle - Eckhart Ferenc: Helyreigazítás 111

szemle. 113 fejedelem és Alecsandri levelezése. A kéziratok kivonatolására fordított gond nem egyenletes. A krónikák regesztájában minden kutatót kielégítne annyi utalás a bibliai korra vonatkozólag, hogy az illető krónika fölvette anyagába az ótestamentumi történeteket, fölösleges részletezni, hogy benne van Ádám és Éva, a kígyó, Ábrahám, Izsák története. Ellenben esetleg érdekelne annak a görög kéziratnak regesztája, amelyről ezt olvassuk : „nu privese istoria noasträ" („nem vonatkozik a mi történetünkre" 765. sz. 4. 1826 dec. 17. stb. keltezésűek, 36. 1.). A III. kötet, amely a 729—1061. számú kéziratok tartalmát ismerteti, külön-külön időrendi lajstromba csoportosítja a romániai és a volt magyarországi részekre vonatkozó iratokat. (Ez utóbbiak a 406—547. 1.-n.) Tekintélyes anyag vonatkozik az egyházakra és iskolaügyre, a Hora és Kloska korára, 1848/49-re. Balcescu levelezésében szó van egyebek közt a szabadságharc végén lengyel tisztek vezetése alatt tervezett román légióról is. Az időrendi mutató után még külön alfabetikus név- és helymutató következik. Ennek a betűrendes mutatónak használatát a sajtóhibákon (Foldalagi, Toldalagi helyett, Colonich Kolonics helyett, a szövegben : Kolonich, stb.) kívül megnehezíti, hogy a történeti vonatkozású iratoknál nem az iratokra, hanem az időrendi mutatóra utal s így csak az időrendi mutatóból kereshetjük ki a kéziratszámot. A tárgyi szempontú csoportosítás hiányában a várható többi kötetek tömegét (ha ezer köteg 3 kötetben van földolgozva, 5000 kötegnek 15 kötetre lesz szüksége, ehhez jönnek a nemrománnyelvű iratok katalógusai) minden kutatónak át kell böngésznie, mert nem lehet tudni, hogy melyik kötetben milyen tárgyú kéziratok vannak földolgozva. Áz eddigi kötetek alapján is úgy látszik, hogy a kézirattár az újabb erdélyi történetnek figyelemreméltó forrásanyagát őrzi, maga a kiadvány pedig önkéntelenül eszünkbe juttatja, hogy a mi nagy közgyűjteményeink kézirattárainak mutatói mindmáig publikálatlanok, ami használatukat is megnehezíti. Török Pál. Helyreigazítás. Balanyi György a Századok 1932. évf. 439. 1.-n azt írja, hogy a „Die deutsche Frage und der Krimkrieg" c. munkám 113. lapján „alapos elírást" követtem el azzal, hogy szerintem Bécsbe már 1854 szept. 28-án megérkezett Sebastopol elestének a híre, holott „köztudomású, hogy Sebastopol csak 1855 szept. 8-án kapitulált". Bécsben pedig a fenti napon tényleg elterjedt — úgy látszik börzemanőverekkel kapcsolatban — az a hír, hogy Sebastopol a szövetséges hatalmak kezébe került. A hírt állítólag egy tatár lovas hozta Konstantinápolyból az osztrák megszállás alatt álló Bukarestbe. (Friedjung, Krimkrieg 1911. 88. 1.) A „Tartarennachricht" persze kacsa volt, melyet diplomáciai körökben „canard à la tartare"-nak neveztek. (Arnim porosz követ jelentése 1854 okt. 7.) De a kacsának a bécsi udvarnál is felültek s éppen azt vázolom fentidézett helyen, hogy ennek minő kellemetlen diplomáciai következményei lettek, mivel maga Ferencz József sietett gratulálni III. Napoleonnak a nagy sikerhez. Eckhart Ferenc. A szerkesztőséghez egyre több felszólalás érkezik, oly szerzőktől, akiknek műveivel kritikai rovatunk foglalkozott. Volt, aki egyszerűen „elégtételt követelt", más a sajtótörvényre hivatkozva kívánta „válaszának" lenyomatását, egy harmadik pedig kétszer oly hosszú védekező iratot juttatott el hozzánk, mint amilyen terjedelmű az állítólag támadó élű bírálat volt. A szerkesztőség mindezen esetekben ismételten áttanulmányozta a recenziókat, a megbírált műveket és a felszólalásokat s mert úgy találta, hogy egyrészt a bírálók nem lépték