Századok – 1933
Szemle - Bianu Joan és Nicolaiasa G.: Catalogul Manuscriptelor Româneşti. I–III. Ism.: Török Pál 110
110 szemle. len pénzügyi összeomlás érlelte meg. — A nyersanyag kérdése domináló kérdéssé lett a modern gyáripar kifejlődésével. Véres küzdelem indult meg ezek monopoliumáért, s szemünk előtt játszódott és játszódik a Standard és Shell gigantikus küzdelme az olajért, mely örökös forradalmi lázban tartja Közép- ós Dél-Amerika népeit, Irakot és Perzsiát. Méreteiben ha kisebb, de lényegében azonos harc dult már 1519-ben V. Károly és a portugál fűszerkereskedelem között. A küzdelemhez csatlakozik a két korona egyesítése után a francia és angol kereskedelem, hogy az újabb rivális, Amsterdam, győzedelmeskedjék. így van ez nemcsak a fűszerrel, gyapjúval, hanem a sóval, festékanyagokkal, melyek a petroleum és kaucsuk szerepét játszották ebben a korban. A nyersanyaggal rendelkező ország az igénylővel szemben ezt az előnyt politikailag is érvényesíti. Az angol-holland viszony teljes megértéséhez nélkülözhetetlen a Hollandiába irányuló angol szénkivitel tényének ismerete, melynek engedélyezésével vagy tilalmazásával olyan politikai nyomást tudott Anglia gyakorolni Hollandiára, mint ma az angol vagy amerikai a tüzelő és nyersanyagban szegény Itáliára. Éppen ilyen megkapó módon fűzi össze H. a többi kérdést a fejlődés és folyamatosság fonalán, szerencsés' történelmi érzékkel használva fel a Taine-i milieu és moment elméletét, nem feledkezve meg előadásának eredeti céljáról, mely gyakorlati volt ; megértetni hallgatóival és olvasóival ugyanazon kérdésekben a sajátságosan újszerűt s ezzel a megoldás útját egyengetni. Ungár László (Pécs). Bianu, Joan és Nicolaiasa, G.: Catalogul Manuseriptelor Roinâ-neati. I—III. к. Bucuresti és Craiova. Publicat de Academia Romána. 1907, 1913, 1931. „Scrísul Románesc"S. A. 8° VIII+ 746, 666, 658 1. A román akadémiai könyvtár kézirattárának katalógusa, amelynek első kötetét B. egyedül, a másodikat pedig R. Caracas közreműködésével szerkesztette, a kézirattár nagy gazdagságára vall. Csak a románnyelvű kéziratokat mintegy 5000 kötegre becsüli az előszó, az I. kötet előszavából pedig azt látjuk, hogy 1907-ben a görögnyelvűek száma 740-re, a szlávoké 509-re rúgott, — aránylag kevés volt a nyugati (244 latin és nyugati) és az orientális (66 drb) kézirat. A katalógus csak a románnyelvűeket sorolja föl, még pedig nem tárgy szerint csoportosítva, hanem az egészen külsőleges levéltári jelzés sorszámai szerint haladva ; innen van, hogy a katalógus fárasztóan heterogén természetű iratokról számol be. A tájékozódást a kötetek második felét elfoglaló mutatók hivatottak megkönnyíteni, amelyek az egyes iratokat dátum szerint elrendezve is felsorolják. A munka tanulmányozása természetesen — ez már a kézirattár gyűjtemény jellegéből is következik — nem szórakoztató. Amíg az időrendbe szedett iratok közt az iktató-könyvek demokráciájával követi egymást az osztrák császárságnak a brit birodalommal kötött kereskedelmi és hajózási szerződése és az az irat, amely beszámol egy csavargóról, aki két tehenet adott el, addig a levéltári szám sorrendjében közölt iratok közt a moldvai krónika után jön egy Keresztyén erkölcstan, azután Vasile Popescu Scriban szépirodalmi művei, egyházi beszédek, Stoian Demetriu szépírási gyakorlatai, Filipescu Duban közgazdasági művei, Vasile Alecsandri költeményei, levelei ; dr. D. Brándza-tól Dobrudzsa flórája és így tovább. Nagyon helyesen fölvették a sorba azoknak az iratoknak regesztáit is, amelyek a háború folyamán Moszkvába kerültek, mint Costache Negri levelezése Cuza fejedelemmel, Gheorghe Barit levelezése, amely magyar történelmi szempontból bizonyára szolgálhat néhány érdekességgel, Ghica
