Századok – 1932
Szemle - Eperjessy Kálmán: Írások a régi Makóról. Ism.: Varga Endre 355
szemle. 355 világi épületet díszített s mutatja, hogy X)oymus hosszabb időt töltött Vácott. Sokat tett a városért, a magyarországi reneszánsz egyik ismert pionírja, Báthory Miklós váci püspök. Hatalmas épületekkel díszítette, átalakította főtemplomát, szívvel-lélekkel csatlakozott az új stílushoz, a maniera nuova-hoz. Hajdani könyvtárából mindössze három kötet ismeretes, köztük a Chiericotól illuminált Cicero-codex. Báthory épületeit kiváló faragványok dekorálták, példa rá az a két kőtábla, a heraldikai ábrázolás remekei, melyekre címerét faragták. A váci székesegyház szentélykorlátja a magyarországi reneszánsz e többször ismertetett főbb maradványa is az ő idejében készült s minden bizonnyal olasz mester alkotása, mint az említett ugyancsak kitűnő technikájú címerek. A török hódoltság idején Báthory temploma Szulejmán khán dzsámijává változott, néhány Vácott talált török csempedarab pedig hírt ad a dekoratív művészet további életéről. A török uralom utáni időből ismét emlékezetes alkotásai vannak a városnak. A barokk-stílus, melynek Migazzi Kristóf gróf volt a legnevezetesebb helybeli mecénása, újból fontossá teszi Vácot. Legszebb emléke ebből a korból a székesegyház kupolafestménye, mely az osztrák barokkfestészet géniuszának, Maulbertschnek ecsetét dicséri. Maga a copfstílű székesegyház — Canevale műve — inkább hatalmas méreteivel hat, mint művészi értékével. Rajta kívül nevezetes még a Mária Terézia látogatásának emlékére emelt diadalív (1764, Oanevale müve), a Szentháromságoszlop (1750—1755), a ferencrendi és piarista templom. A biedermeier és a későbbi kor művészetének váci vonatkozásai között, melyek a könyv tekintélyes részét foglalják el, kevés jelentékenyebb akad. A badeni születésű Canzi Ágost életének utolsó húsz évét Vácott élte le s itt festette olajnyomatokban annyira elterjedt vonzó képét, a Váci szüretet. Lötz Károly Hessenből öt-hat éves korában odakerült és sokáig ott élt. A többiek, Török Ede vagy Temple János morva festő — önálló fejezetek szólnak róluk — teljesen jelentéktelenek. A lokálpatriotizmus megbocsátható hevülete az utolsó fejezetben elragadja a szerzőt. Felsorolja azokat a művészeket, akik megfordultak a városban. Megemlíti, hogy Munkácsy majdnem ellátogatott Vácra s mikor ebben akadályozva volt, mily levélben mondott le. Mindez azonban nem változtathat az elismerésen, mellyel a könyvnek adózunk. Bár akadnának valamennyi nagyobb vidéki városnak Tragor Ignácai, kik hozzá hasonlóan szerető gonddal gyűjtik össze a helyi mult emlékeit, azokat a becses, kultúrtörténetileg és művészetileg jelentékeny alkotásokat, melyek ily férfiak nélkül pusztulásra vannak ítélve. Genthon István. Eperjessy Kálmán: írások a régi Makóról. Makó, év nélkül, Makói Friss Újság könyvnyomdája, 8°, 159 1. E., ki Makó történetéhez már sok hasznos anyagot szolgáltatott, ezúttal nem valamely körülhatárolt kérdés megoldására törekedett, hanem mindössze érdekes mozaikdarabokat akart összegyűjteni a város múltjából. A közölt adalékok Makó XVIII—XIX. századi történetére — főleg a helyi közigazgatás kiépülésére, működésére s a közbátorság biztosítását célzó intézményekre — vonatkoznak. A csinos kiállítású könyvecske levéltári kutatásokon alapul — E. a makói városi és püspöki levéltáron kívül Csanád vármegye levéltárából is merített -— sa közvetlen források elevenségénél fogva jó betekintést enged a török hódoltság után új fejlődésnek induló alföldi város belső életébe az első másfélszáz esztendő alatt. Varga Endre. 23*
