Századok – 1932
Szemle - Marjalaki Kiss Lajos: Régi népszámlálások Miskolcon. Ism.: Belitzky János 356
356 szemle. Marjalaki Kiss Lajos : Régi népszámlálások Miskolcon. 8°, 15 1. Miskolci könyvnyomda r.-t., é. n. Miskolc város adóösszeírásait a népesség számának megállapítására fel akarván használni, K. 1548-tól 1780-ig minden úrbéres, illetőleg telkes adózó polgárháztartásra 12 lelket, a nemesi porták zsellérek és cselédek figyelembevételével családonkint 5 lelket számít. Bár az ellenpróbák e kulcsokat valószínűvé teszik, a végösszeg bizonyára pontosabb lett volna, ha K. feldolgozta volna az Országos Levéltárban őrzött nagy összeírásokat, vagy legalább az 1715. é.s 1720. összeírásoknak Acsády Ignác által nyomtatásban is közölt adatait. Érdeme a dolgozatnak, hogy a városi levéltárból előkerült 1783. évi népszámlálás adatait, valamint a miskolci református egyház 1780-tól korunkig terjedő népmozgalmi adatait jól áttekinthető, pontos táblázatokba foglalta. Igen érdekes a reformátusok százalékszámának fogyása a város össznépességéhez viszonyítva, s Κ. helyesen utal arra, hogy ennek dacára, a számbeli többség elvesztése után is megtartották a városban társadalmi vezetőszerepüket. A fenti anyag segítségével bebizonyítja Fényes Elek 1849-ben kiadott statisztikai művének tévedéseit, bár, amint erre utal is, már Kováts Alajos is felhívta a figyelmet, hogy Fényes az egyházi sematizmusokat félreértette és így adatai ellenőrzésre szorulnak. Belitzky János. Kemény József: Vázlatok a győri zsidóság történetéből. Győr 1930. 8°. 236. 1. A hazai zsidóság újabbkori történetének egyes fejezetei még kiegészítésre szorulnak. Különösen a városokba való beköltözés és elhelyezkedés körülményeit nem látjuk elég világosan. A zsidóság történetéről szóló összefoglaló munkák e tekintetben nem sok felvilágosítással szolgálnak, a Magyar-Zsidó oklevéltár csak középkori anyagot tartalmaz ; a helytörténeti feldolgozások pedig a zsidóságnak a városi életben való szerepét nem méltatják kellő figyelemre. Az eddigi feldolgozások arra figyelmeztetnek, hogy nem lehet egy-egy város viszonyait az egész országra általánosítani, különkülön kell a rendeletek végrehajtását ós az elhelyezkedés körülményeit vizsgálni, ha helytálló megállapításokhoz akarunk jutni. A speciálisan zsidó tárgyú monográfiák sem vittek közelebb a kérdés megoldásához, mert csak hitközségtörténetet nyújtanak, a zsidó polgárságnak a város gazdasági életében való szerepével alig foglalkoznak. Ilyennek tekinthetjük K. munkáját is, melyben a hitközségi levéltár adatait dolgozta fel. Részletesen foglalkozik a zsidóság politikai történetének (az 1840, 1867, 1895-i törvények és a kongresszus) helyi vonatkozásaival, II. József rendeleteinek kihatásait azonban csak futólag vizsgálja. A mai virágzó hitközség a győrszigetiből alakult, amely földesurának, a győri püspöknek szerződésben szabályozott szolgáltatásokkal tartozott. A városba való átköltözés 1840 után történt, a régi és új hitközség egyesült és mint a későbbi XII. községkerület székhelye a zsidóságnak egyik kulturális centrumává fejlődött. K. a hitközség életének minden főbb mozzanatáról tájékoztat· Részletesen ír a templomépítésről, a hitközség szervezetéről és anyagi eszközeiről, az elöljárók működéséről, a jótékonysági intézményekről és az ortodox hitközség különválásáról. A tanügyről szóló fejezet a könyv legsikerültebb része, amely általános érdeklődésre is számot tarthat. A győri zsidóság, amelynek ősei jobbára az örökös tartományokból vándoroltak be, megőrizte zsargonmentes német nyelvét. Ε résznél igen tanulságos lett volna K.-nek arra is kitérnie,
