Századok – 1932

Történeti irodalom - Weill George: L’éveil des nationalités et le mouvement libéral. Ism.: Ungár László 83

TÖRTÉNETI IRODALOM. 83 monarchia 51 milliónyi lakosából 31 a szláv, más helyen közelebb jut a valósághoz, 26-ot írva. Csak mellékesen említi, hogy a három részre szakított lengyel nemzet legelégiiltebb Ausztriában volt, nem szól Horvátország önkormányzatáról, így olvasói zavartalanul bámulhatnak azon, hogy a (valóságban 24 és félmilliónyi) szlávság miért élt oly sokáig békén a monarchiában. Befolyásolt volta legfeltűnőbb természetesen a háborúval kapcsolatos kérdéseknél. A marokkói válság után szerinte Németország a francia Kongó felét kapta meg, pedig ez a követelés maximuma volt, a francia Kongónak csak töredékét sikerült a németeknek megkapniok, azt is cserejellegű területátengedés árán. Az entente békés jellegű volt szerinte — mintegy ellentétben a hármas szövetséggel; — az csak mellékesen kerül szóba, hogy az ententehatalmak az Európán kívüli világrészekben óriási terjedelmű gyarmatokat szereztek ,,békés'" szövetségükkel. Mikor sorra jön Németország jelentkezése az osztozáshoz, akkor előkerül ellenében az a jelszó, amelynek kompromittálásként fölhasználását néhány év múlva senki sem fogja megérteni: Németország világhatalom akart lenni. Sajátságos, de nem egyedül álló jelenség, hogy a német Weltmacht szót világuralom jelentésűnek tüntetik föl. Az sem egyedülálló fölfogás, hogy a hadüzenet tisztára a központi hatalmak műve volt. Arról nem szól a szerző, hogy a szerbek válaszadása előtt megtörtént a szerb haderő mozgósítása. Ha az egyes fejezetek végén közölt bibliográfia meg nem mondaná, akkor is tudnók, hogy nem használta Barnes és Fay kitűnő összefoglalásait a világháború előzményeiről, a bibliográfia után elhisszük, hogy olvasta Renouvin munkáját, de állítjuk, hogy nem elég figyelemmel. Mert Renouvin az övével egyező eredményeket von ugyan le, de közli azokat az adatokat, amelyekből elfogulatlan olvasó leszállíthatja ítéleteinek értékét. A békekötéseknél érdekes az a megállapítása, hogy Olaszország követeléseinek jogalapja különböző fokú volt, Wilson erélyesen szembe is szállott egy részükkel ; azt, sajnos, nem említi, hogy a leggyöngébb olasz jogalapnál is gyöngébbek voltak azok, amelyeket Magyarország rovására támasztottak az utódállamok. Nem céloz arra, hogy a Magyarországon osztozott államokra legigazabb, amit ő a Risorgimento Olaszországára mond : „egy nép erkölcsére legveszélyesebb az olyan politikai fejlődés, amely túlhaladja a társadalmi fejlődést és a megfelelő közigazgatási gépezet teremtésének lehetőségét". Török l'ál. Weill. George: L'éveil (les nationalités et le mouvement libéral. 1815—1848. (Paris, 1930. Alcan. 8°, 592 1.) A „Peuples et civilisations" 20 kötetre tervezett sorozata Louis Halphen és Philipp Sagnac, a közép- és újkori történelem két kiváló francia művelőjének szerkesztésében, munkatársainak az egyes korszakok előadásában teljes szabadságot biztosítván, a sorozat eddig megjelent kötetei meglehetősen nagy kvalitásbeli 6*