Századok – 1932
Történeti irodalom - Marriott Sir J. A. R.: A History of Europe 1815–1923. Ism.: Török Pál 82
.82 TÖRTÉNETI IRODALOM. kiadás utolsó aktusa a független bíróság előtt játszódott le. mely a tiltakozó megrendelőket az előfizetési felhívásban hangoztatott ígéretek nemteljesítése miatt a könyv átvételétől mentesítette. Eperjessy Kálmán (Szeged.) Marriott. Sir J. A. R.: A History of Europe 1815—1923. (Meuthen's History of Medieval and Modern Europe, VIII.) London, Meuthen & Co, 1931. Az újonnan indult sorozatból, mely mérsékelt terjedelménél fogva számíthat az angolul olvasó középosztály érdeklődésére, eddig két kötet jelent meg : az V. (1494—1610, A. ,1. Grant tollából) és az előttünk fekvő befejező kötet. Ez utóbbinak szerzője külön munkában foglalkozott a keleti kérdés történelmével, műve tehát fokozottabb figyelmet érdemel magyar szempontból. A kötet adattörténelemnek készült, felosztása szokásos : a szent szövetség (—1830), liberalizmus (—1848), nacionalizmus (—1870), világpolitika (—1890) és fegyveres béke (—1914) kora. Előadásában stílushatásra törekszik, amit elárul már azzal is, hogy az egyes korokat felvonásoknak nevezi, az 1870—71-i nagy változást pedig vízválasztónak, felvonásköznek. Gyakran kényszerül ismétlésre az anyag természete miatt : sok helyt élénkíti előadását levelekből, beszédekből vett idézetekkel, itt-ott rövid élet- és jellemrajzokkal. Többhelyt látszik, hogy van érzéke a gazdaságtörténelem iránt, annál feltűnőbb a munka végén a világháború utáni békekötések ismertetésénél a gazdasági rendelkezések teljes mellőzése. A XIX. század összefoglaló történelmétől nem várhatjuk, hogy részletekbemenően forráskutatásokra legyen építve, de azt elvárhatjuk, hogy írója a legjobb előtanulmányokat használja fel. Marriott a legújabb és legjobb műveket nem veszi mindig figyelembe, ezzel szemben tekintélyként fogadja el Emil Ludwig műveit s Seton Watsonnál szerinte középeurópai kérdésekben magasabb tekintély nincsen (no higher authority). A háborús propaganda sem múlt el nyomtalanul fölötte, természetes tehát, hogy a középponti hatalmak történelme ferde világításba került. Bismarck szerinte cselszövő (insidious) és kiszámított politikával vakította el az oroszokat, pedig Poroszországnak az orosz cárizmussal való rokonszenvezése Napoleon korától a híres Nicky—Willy táviratokig szembeszökő, s pl. a japán háború idején különösen feltűnő. Bismarck politikáját részleteiben is tervszerűnek írja le, pedig az éppen úgy esetről-esetre való politika volt, mint bármely más államé : a különbség csak annyi, hogy Bismarck föl volt készülve minden eshetőségre. Háborús propaganda élét érezzük abban az állításban, hogy Bismarck sem rendelkezett a vezérkar fölött, annál feltűnőbb az a megállapítás, hogy Bismarck 1888/9-ben a Csendes óceáni vita ügyében, „mint másutt is" a béke megőrzésére törekedett. A keleti kérdés ismerője részéről különös az az ingadozás, amelyet az osztrák-magyar monarchia statisztikájának ismeretében árul el. Egy helyen a
