Századok – 1932

Értekezések - KRING MIKLÓS: Kun és jász társadalomelemek a középkorban - 35

KUN" ÉS JÁSZ TÁRSADALMUNK A KÖZÉPKORBAN. 73 több kajtorszállási kun panaszt emelt, hogy a chatkai pálosok familiarisa Antal nevű jobbágyukat (,,iobagionem ipsorum") megsebezte. 1472-ben Mátyás Thenkes kun érdemeiért utódainak megengedte, hogy Othasylisszállását „cuiuscunque status et linguagii" emberekkel népesítsék be.1 Az oklevél végén ott találjuk az ilyen esetben szokásos formulát, melyben a király felszólítja a nemeseket és más jobbágytartó egyéneket, hogy jobbágyaikat szabadon engedjék odaköltözni.2 1 Gyárfás I. i. m. III. k. 503. 1. ; 508. 1. ; 553. 1. ; 620. 1. ; 671. 1. 2 A formula : „obtenta licencia iustoque terragio deposito et aliis debitis suis plene persolutis." Valamivel más alakban : „habita licencia, depositis suis terragiis et aliis ipsorum persolutis debitis." (Károlyi-oklevéltár, II. k. 39. 1.) Ismét más : „optenta licencia solutoque iusto terragio." (Sztáray-oklevéltár, I. k. 167. 1.) Tagadólag : „non habita licencia nec iusto terragio deposito ac aliis iuxta consuetudinem regni solitis debitis minime persolutis" (Hazai okmánytár, II. k. 197. 1.) és „non habita licencia et absque solucione terragii." (Zichy-okmánytár, III. k. 74. 1.) Ε stereotyp, évszázadokon át használt formula az Anjouk alatt lép fel. A formula megállapodottságát vájjon csak a gyakorlat termelte ki, vagy éppen megállapodottabb, stereotyp volta más hatásokra is engedhet következtetni? A Codex Iustinianusnak a colonusokról szóló pontjai („non... habere licenciám ... in aliud migrare" — C. I. XI. 48. 21. pont ; „nulla nec tunc licencia concedenda colonis fundum ubi commorantur relinquere", u. o. ; „nec recedendi quo velint aut permutandi loca habeant facultatem" ; u. o. 52. pont stb. . . .) igen emlékeztetnek a magyar jobbágy költözését korlátozó okleveles formulára, amelynek első nyoma az 1298. évi 70. t.-c.-ben van : „habita licencia et iusto ac consveto terragio sui persoluto." (Hogy először éppen törvényben s az okleveles anyagban csak később jelentkezik e formula, talán szintén valószínűvé teszi azt, hogy az 1298-i törvénycikkeknek ezt a részét az Anjouk alatt hozták.) A római jog tanulmányozása a XII. századbán Bolognában vált mélyebbé, élénkebbé ; az első magyarról, István pozsonyi prépostról, ki Itáliában végzett jogi tanulmányok után tért haza Magyarországba, 1266-ban hallunk. III. Endre okleveleiben történik először említés ,, . . . canonicalium civiliumque . . . cognitores iurium"-ról. (Árpádkori Uj Okmánytár, X. köt. 137. 1. ; u. ο. X. k. 142. 1. : „utrorumque iurium legitime sancciones" kiszabta büntetésről szól.) Amint a római jog Werbőczynél mint simító, formulázó, a szöveget szabatosító eszköz szerepelt, akképen talán már kezdettől fogva befolyhatott ilyen irányban a magyar okleveles gyakorlat jogi nyelvére is. A római colonus jogviszonyai éppen a római jog műnyelvén át mintaképként hathattak közre a magyar jobbágyság kialakulásában. A római jognak a colonus szabad költözését korlátozó formuláira igen emlékeztető magyarországi formulák, a római jognak hazánkban való ismertebbé válását követőleg jelentkeznek és talán nemcsak a szerző azonosságára (Werbőczy) vezethető vissza, hogy a római jogi hatás csúcspontját képviselő Tripartitum megjelenése és a magyar jobbágy szabad költözési jogának római jogi mintára való megszüntetése az 1514. évi