Századok – 1932

Értekezések - ECKHART FERENC: Vita a leánynegyedről 408

Tita a leánynegyedröl. Dr. Kelemen Lászlónak ,,Α leánynegyed" címmel (Szeged, 1926.) megjelent értekezésével kapcsolatban, melyet folyóiratunkban dr. Iványi Béla szakértő tolla ismertetett (1926. évf. 847. 1.), érdekes vita fejlődött ki a,,Turul" legutóbbi évfolyamainak hasábjain. Dr. Holub József, akinek tollából több, a magyar magánjog történetére vonatkozó kiváló értekezés hagyta már el a sajtót, Kelemen értekezésének legfőbb eredményeit megtámadta s nézete szerint kimutatja, hogy „megállapításai nem állják meg a helyüket." („A leánynegyedről." Turul, 1928. 106—115. 1.) Kelemen első értekezésének eredményeit azután újabb értekezésben nagyszámú, jórészben levéltári adattal iparkodott alátámasztani : ,,Α nem befolyása a jog- és cselekvőképességre a törzsi szervezettől a Hármaskönyv koráig" (Szeged, 1929. Nemzeti Sajtóvállalat) és Holub érvelését magában a Turulban is visszautasította ,,Α pénzen szerzett birtok és a leánynegyed" címmel (1929. 83—96. 1.). Végül is Holub viszonválasza zárta le a csípős hangúvá vált vitát. (Turul, 1931. 89—93.) Nem akarok a vita minden részletével foglalkozni, mely nem egyszer elméleti és metódikus kérdéseket érintett, hanem csak annak leglényegesebb részeit ismertetni és ezekben egy-két adattal az olvasó részére az állásfoglalást megkönnyíteni. Kelemen első értekezésének kétségtelenül vannak nagy hibái. Erősen érzik rajta, hogy kezdő munkája és hogy szerzője nem részesült metódikus oktatásban. Nagy előnye azonban, hogy írója önállóan gondolkozik, nem esküszik tekintélyekre és nem ijed meg attól, hogy adataiból önálló okfejtéssel kapott eredményeit ki is mondja, ha azok nem is egyeznek meg a jogtörténet nálunk meglehetősen elmaradt szaktudományának eddigi felfogásával. Kár, hogy mindjárt az első oklevelet, mely tárgyára vonatkozólag egyedüli a XII. századból, helytelenül ítéli meg, amire már egy külföldi bírálója is rámutatott. 1146-ban egy Színes nevű nő a király beleegyezésével „videns multos violenter vei quoquo modo succedere in haereditates aliorum et usurpare sibi, quod nullus acquisivit naturalium parentum" magtalan halála esetére a pannonhalmi apátságra hagyja patrimoniumát, mely „haereditario iure" tartozik hozzá.1 Ebből az oklevélből egyáltalában 1 Pannonhalmi rendt. I. 597.