Századok – 1932

Értekezések - MISKOLCZY ISTVÁN: Anjou-királyaink reformjai és a nápolyi viszonyok - 393

ANJOU-KIRÁLYAINK REFORMJAI. 403 Miként Nápolyban, nálunk is megmaradt az istenítéletek közül a párbaj és pedig ugyanazon indítóokból, mint Nápolyban. Nem fogadhatjuk tehát el Pray megokolását, mely szerint azért nem volt kiküszöbölhető a párbaj, mert ez „mintegy veleszületett a magyar nemzet katonai szellemével".1 Miként Nápolyban, nálunk is akkor fordultak a párbajhoz, mikor nem sikerült az anyagi bizonyítás. Például mikor a leleszi konvent és Eszeni László fiai közt 4 ekényi föld miatt pör keletkezett, a hivatalos egyének az oklevelek alapján megejtették a határjárást, de ezenkívül minden rendű és rangú emberektől is érdeklődtek, hogy hova tartozik a kérdéses földtér. A vallomások azonban eltérőek voltak. A bíróság ekkor bajra bocsátotta az ügyet. Az országbíró és az urak még ekkor is kísérletet tettek a baj elkerülésére, de a feleket nem sikerült kibékíteni. Először lándzsával csaptak össze a bajnokok, majd bolgár bunkóval mérkőztek, s alkonyatig hősiesen küzdöttek, amikor a konvent bajnoka elbukott. Érdekes az oklevél kifejezése, hogy a konvent bajnoka „novercante fortuna" bukott el. Tehát a bíró belátja, hogy szerencse dolga az egész, de csakhamar felülkerekedik benne a középkori ember s a másik fél már „auxiliante domino" győz.2 Néha választást engedtek a peres feleknek, hogy párbajjal vagy esküvel akarják-e az ügyet befejezni. Mikor Beremeni István eltagadta Siklósi Péter javait, Sándor országbíró megkérdezte, hogy esküvel vagy párbajjal akarják-e az ügyet elintézni. Erre a felperes megbízottja bajnoki mérkőzést ajánlott.3 Károly Róbert idejében kezd kifejlődni nálunk a lovagélet. A lovagnak féltett kincse a becsülete, melyet támadás ellen fegyverrel kell megvédenie. Ezért állította fel Károly Róbert a curia militarist, mely becsületügyekben ítélt és szükség esetén a baj vívást elrendelte. Míg Károly Róbert a reá támadó Zách Felicián családját harmadíziglen kiirtatta, Nagy Lajos az 1351-i 10. t.-c.-ben, miként II. Károly tette, eltiltotta a család felelősségrevonását a bűnös tagért. A pörök gyors befejezésére, miként Nápolyban, nálunk is megvolt a törekvés. Nagy Lajos elrendeli, hogy a birtokhatáridőt tűz ki (1368.). Zichy-Oklt. III. k., 341—42. (240.). Ugyanígy Széchy Tamás és Mok adományleveleikkel kötelesek megjelenni, hogy Radványszeg vitás birtokában ítéletet mondhassanak (1342.). Zichy-Oklt. II. k., 27—28. (20.). 1 História regum Hungáriáé. Budae, 1801. Pars. 11. p. 56. 2 1347-ről. Zichy Oklevéltár 11. 276—81. 1., 199. sz. 3 Anjou-kori Okmánytár. II. k., 63. 1., 241. sz. 26*