Századok – 1932
Értekezések - MISKOLCZY ISTVÁN: Anjou-királyaink reformjai és a nápolyi viszonyok - 393
404 MISKOLCZY ISTVÁN. pöröket — ez volt a leggyakoribb — a harmadik határidőben befejezzék (1351. 25. t.-c.). Tamás erdélyi vajda az 1342-i tordai gyűlésen tiltakozik az ügyvédek szóáradata ellen, kik a pereket ,, ver borúm copiositate prolixando in tantum dilatarent". Hivatkozik a király rendeletére, melynek értelmében az ügyvéd csak kijelentheti védence ártatlanságát, a bizonyítás mellőzésével.1 így jöttek divatba Nagy Lajcs idejében a breves lites. Róbert király szintén az ügyvédek bőbeszédűsége ellen panaszkodik. „Detestantes, quod plurimum et magis per sophisticas quam veraces versutias Veritas iustitiae lateat et celerem executionem eius, cuius debitores existimus, indefinitum litium terminum non producat", azért meghagyja a curia bíráinak, hogy „dummodo alias debito nudo super negotio liqueat de pura substancia veritatis, propositione, allegatione, aut exceptione huiusmodi non obstante, tunc ad finalem decisionem causarum ipsarum, Deum et ipsam iustitiam habendo pre oculis, procedatis" etc. A nápolyi törvények a kínzást erős korlátok közé szorítják. Aki a törvényekben megjelölt eseteken kívül és a bírák tanácsának hozzájárulása nélkül valakit megkínoz és az illető belehal, maga a bíró is halállal bűnhődik. Ha nem hal meg az illető, a bíró javainak harmadrészét lefoglalják és kétévi börtönbüntetéssel sújtják. Majd II. Károly kimondja, hogy a kínzásnál az önkénykedésnek véget kell vetni, azért csak felségsértés és útonállás esetében és a rajtakapott gyilkossal szemben kell alkalmazni.2 Nálunk törvények nem szólnak a kínzásról, de oklevelekben találkozunk vele. Például Nagy Lajos megadja a jogot Hédervári Miklós fiainak, hogy a birtokaikat háborgató gonosztevőket büntethetik, megkínozhatják, felakasztathatják.3 A kínvallatás azonban Magyarországon rendszeresítve nem volt, nemesemberrel szemben tilos volt alkalmazni, jobbággyal szemben tűrt dolog.4 Ha összehasonlítjuk a fentebb említett eseteket, lehetetlen fel nem fedeznünk a nápolyi hatást, habár törvénykezés terén a nápolyi színvonalat a magyar nem tudta elérni, hiszen ott már elvben ki van mondva a törvény előtt való 1 Teleki Oklevéltár. I. k., 67. 1., 38. sz. 2 Vatikáni levéltár. Arm. 35. t. 137. ós nápolyi Bibi. Naz. Ms. III. Α. 24., 30. 9 Héderváry-Oklevéltár. I. k., 41. 1., 50. sz. 1348-ból. Ugyancsak engedélyt ad Heem bán fiainak is „patibulum et alia genera tormentorum . . . erigendi" etc. 4 Tripart. III. 20. és bevez. 16. 4. §. — Fayer László : A kínvallatás elleni küzdelem Magyarországon. Akad. Ért. 1902 50. 1.
