Századok – 1932
Értekezések - MISKOLCZY ISTVÁN: Anjou-királyaink reformjai és a nápolyi viszonyok - 393
AN J OU-KIRÁLY A IN Κ REFORMJAI. 39& törvények szövegét ajánlatos ellenőrizni a könyv- és levéltárakban fennmaradt szövegekkel, bár néhány év óta kitűnően használható modern kiadás áll rendelkezésünkre.1 A XIII. és XIV. században ugyanis a római és kánonjog tanulmányozása Európaszerte közös ideákat hozott be a személy- és tulajdonjogba, így például a kánonjog hatása alatt mindenütt megnyilvánul a törekvés, hogy a barbár próbákat kiküszöböljék és rendes eljárással helyettesítsék.2 Már Werbőczy észrevette, hogy Anjou-királyaink rendelkezéseiben idegen hatás érvényesült. „Mindazáltal azt állítják — mondja a Tripartitumban — hogy azt a törvénykezési eljárást, perlekedési gyakorlatot, amelyet mi a peres ügyek megkezdésében, folytatásában, megvitatásában és elintézésében követünk, az ő uralkodása alatt Károly király úr, az említett Lajos királynak atyja Franciaország határairól hozta be az országba."3 Franciaország törvénykezési tekintetben már a IX. században két részre oszlott : északon a germán jog és szokások érvényesültek, délen a római jog volt érvényben. Északon megvoltak az istenítéletek, csak lassan tűntek el a feudalizmus megerősödésével, míg a perdöntő párbaj megmaradt a XV. század végéig s az az axióma járta : témoignages passent lettres, mert a hamis tanú élete kockáztatásával volt kénytelen védeni tanúságát. Szent Lajos azonban saját területén csak a preuve testimonialet engedte meg. Délen, főleg Provenceban nem volt sem istenítélet, sem perdöntő párbaj. Tekintettel arra, hogy Provence a középkorban birodalmi hűbér volt és Franciaország határának volt vehető, valamint hogy ez a tartomány a XIII. század közepétől az Anjouk birtokában volt, csak erre gondolhatunk, mikor Franciaország határáról van szó. Éppen azért szükségesnek tartom röviden vázolni a tanú- és oklevélbizonyításra vonatkozó provencei joggyakorlatot. A tanura vonatkozólag két főelv volt. Az egyik Seneca művéből van véve : testis sine jurejurando non valeret (De ira. I., 2. c. 20.), a másik maxima : testis unus testis nullus. A tanuk száma a tény és hely szerint változott. Polgári perben 100 soun alul egy ismert tisztességes 1 A nápolyi levéltárban Reg. Ang. vol. 27. és 334., a nápolyi Biblioteca Nazionaleban Ms. III. Α. 29. és III. Α. 25. — Α vatikáni levéltárban Ms. Vat. Lat. 1437., Vat. Lat. Arm. 35. t. 137. és Vat. Lat. 6770. sz. — Az új kiadás a többször idézett Legislazione Angioma ecc. 2 WinspeareD.: Storia degli abusi feudali. Napoli, 1811. l.vol. 19. 3 Tripertitum p. II. t. 6. §. 12.
