Századok – 1932

Értekezések - MISKOLCZY ISTVÁN: Anjou-királyaink reformjai és a nápolyi viszonyok - 393

398 MISKOLCZY ISTVÁN. Nápolyban. Ott a királyok időnkint collectával segítettek a bajon, amelyet házhelyenkint vetettek ki. Ezt a nemesen kívül mindenki fizette. Károly Róbert állandó intézkedéssel akarta megoldani a kérdést. Gutkeled nembeli István bán már a XIII. század közepén példát adott a lucrum camerae ügyének megoldására, mikor az elmaradt haszon pótlására házankint 7 dénáros egyenesadót vetett ki.1 Károly Róbert az 1342-i szerződés szerint célul tűzte ki, hogy a pénz „változatlanul állandó forgalomban legyen" s ennek fejében portánkint 18 dénárt követelt, de kivette a harcoló jobbágyokat, a kiváltságos egyéneket és a városokat. A sok kísérletezés után az ezüstdénárnál maradt meg. Miként nápolyi elődei, Károly Róbert is szigorúan meghagyta, hogy csak a királyi pénz foroghat. Miként a nápolyi Anjouk, ő is kihasználta a monopóliumokat, így a nemesércmonopóliumot is ; aranynak, ezüstnek kivitelét — a törvényben meghatározott esetett kivéve — eltiltotta. A kamaraispán jegyével áll jót a pénz jóságáért. A pénzverés ellenőrzés mellett történik. A kamarát újévkor adják bérbe s a kamaraispán 800 márkát fizet évente a királynak. Nápolyi mintára nálunk is megvan a pénzverés decentralizációja.2 Amint az elmondottak igazolják, Károly Róbert a vezetőeszméket pénzügyi téren is Nápolyból vette át, de a nápolyi keretet a tényleges állapot és a középeurópai pénzrendszer alapján töltötte ki tartalommal. Erre az eredményre jut Hóman is, mikor kijelenti : „kétségtelen, hogy Károly Róbert a magyar királyság pénzügyeinek újjászervezéséhez őseinek regálegazdaságát vette mintául."3 3. Törvénykezési reformok. A törvénykezés terén hozott reformok tárgyalásánál a közvetlen nápolyi hatás kimutatása igen nehéz. Másrészt Károly Róbert reformjait nem országgyűlésen hozta s így a corpus iuris helyett Hajniknak a tényleges gyakorlatot feltüntető művére kell támaszkodnunk,4 viszont a nápolyi 1 Hóman B. : A magyar királyság pénzügyei stb. 23. 1. 2 Fel kell itt hívnom a figyelmet a hasonlóságra, mely a nápolyi kamarai bérletszerződések és a magyarok közt észlelhetők. Talán nem véletlen, hogy az egyik magyar szerződésben Druget Vilmos nádor neve is szerepel. Szekfű idézett cikke 18. 1. 3 Hóman B. : A magyar államháztartás I. Károly korában. Akad. Ért. 1920. évf. 102—103. 1. 4 Hajnik I. : A magyar bírósági szervezet és perjog az Árpád- és vegyesházi királyok alatt. Budapest, 1899. A munkát külön nem is fogom idézni.