Századok – 1932

Értekezések - VÁCZY PÉTER: A hűbériség szerepe Szent István királyságában 369

374 V.4czy PÉTER. Szent István idejében a szomszédos német jogterületen két különböző jogrendszert találunk egymás mellett. Szinte azt mondhatjuk, majd mindegyik módosabb parasztgazda, avagy senior szolgálatában álló ministerialis, vassus jószágai között akad az ,,ex hereditate paterna" vagy más forrásból eredt birtokai mellett beneficium.1 A beneficiumnál pedig a korlátolt rendelkezési jog a legjellemzőbb vonás, a birtokhoz tapadó servitium már csak másodlagos jelentőségű. Ha a servitium milyensége, bérletszerű vagy hűbéres jellege lenne az irányt adó, nem vonhatnék egy kalap alá a beneficium fogalmában a paraszt és a vassus haszonélvezetre kapott birtokát. Ennél a pontnál ki kell térnünk még egy nagyhorderejű kérdésre. Az előzőkből kitűnik, hogy nem minden adománybirtok szállt át az új birtokosra beneficialis jogon. Adomány és beneficium nem téveszthető össze egymással. Voltak ugyanis olyan adományozások, amelyek „in proprium" történtek. Bizonyos, hogy minden beneficium alapjában adományt rejt magában. De nem minden adomány egyúttal beneficium. Ez másszóval azt jelenti : Szent István korában a szomszédos „hűbéres" Németországban nemcsak hűbérjogon, hanem szabad formában is osztanak adományokat. Vannak, akik beneficiumot kapnak, mások azonban az adományt kifejezetten „in proprium" nyerik el. Mindkét birtokforma egymással békés szomszédságban élt századokon át, az egyik a másikkal felcserélődhetett. Az adományozás „in proprium" Németországban Szent István idejében már nagy elterjedtségnek örvendett. A monumentákban lépten-nyomon „in proprium" adományozásokra bukkanunk. Mint említettük, ez az adományozás teljes tulajdonjogot biztosított a kitüntetett számára, s nem járt hűbéri servitiummal. A teljes tulajdonjogot az adománylevelek középkori szokás szerint körülírják. Ennek folytán kialakult egy sajátságos formula, mely a rendelkezési jog korlátlanságát emeli ki. A formula így hangzik : „in proprium tradidimus cum omnibus apertinentiis . . . ea ratione ut liberam inde habeat potestatem faciendi quid uelit, dandi, uendendi, conmutandi uel sibi tenendi." (II. Henrik 1016-ban Wilhelm gróf számára kiállított adománylevelében).2 kundenbuch d. Landes ob der Emis, II. 124—125. 1. — 1125: u. ο. 165—168. 1. 1 1114 : Zahn: Urkundenbuch. I. 117. 1. 2 Zahn : Urkundenbuch. I. 45. 1. Más adatok : 985 : u. o. 39. 1. — 1000 : u. o. 40. 1. — 1007. : u. o. 42. 1. — 1007.: u. o. 43—44. 1. — 1016.: u. o. 46. 1. — 1023.: u. o. 49—50. 1. stb.