Századok – 1932

Szemle - Strausz Antal: A veszprémi nagyprépostok 1630–1930. Ism.: Tóth László 353

szemle. 353 a XVIII. század végéig e két hatalmas régi munka hiányzó indexeit is pótolhatja. Az anyag, mint fentebb mondtuk, időrendben van összeállítva s így egy-egy címszó, pl. a pestis, lepra, szifilisz, ispotály stb. ismétlődve, többször s egymástól elválasztva fordul elő, az ebből származható nehézségeket azonban elhárítja a gondosan készített betűrendes tartalommutató, melynek segítségével az egy tárgyra vonatkozó adatok különösebb fáradság nélkül, összefüggően áttekinthetők. M. adattára nagyon jó szolgálatokat fog tenni a magyar orvostörténeti kutatásnak. Varga Endre. Borbély István: Melyik évben kezdődött az unitárizmus Erdélyben? Erdélyi Múzeum. 1931, 224—239. 1. Az eddigi felfogással szemben, mely az unitárizmus első jelentkezését Blandrata hatására 1565—6-ra teszi, B. ·— aki az unitárizmusról már több tanulmányt tett közzé — utal arra, hogy Heltai, Basilius stb. Wittenbergben már előbb kapcsolatba kerültek lengyelekkel s ezen az úton a lengyelországi unitárizmusról is tudomást szerezhettek. Hangsúlyozza, hogy Dávid Ferenc tanítása tulajdonképen Stancaro tanításához kapcsolódik, aki 1554-ben jött Lengyelországból Erdélybe s akiről megállapítja, hogy ,,az erdélyi unitárizmusnak nemcsak úttörője, hanem hitelvi magvetője is volt". Az első serveti tartalmú hitvita az 1558-i radnóti zsinaton folyt Stancaro és Dávid között. Eddig nyúlnak vissza tehát az erdélyi unitárizmus előzményei. Wiczián Dezső (Sopron). Strausz Antal: A veszprémi nagyprépostok 1630—1930. Veszprém, 1930. 8°. 54 1. A veszprémi káptalan visszaállításának háromszázadik évfordulójára írta meg S. a káptalan élén állt harminc nagyprépost életrajzát. A népszerűen megírt mű nem lép fel tudományos igényekkel, azonban a történettudomány is hasznát veheti, mert a szerző adatait legnagyobbrészt a kiadatlan káptalani jegyzőkönyvekből, valamint a püspöki és káptalani levéltár irataiból merítette. Tóth László. Géfin Gyula: Memoria abolitae Societatls Jesu. (Egyházi Lapok. 1931. 281—84 11.) Érdekes levéltári adatokat hoz arra vonatkozólag, hogy Zichy Ferenc győri püspök, mennyire károsnak mondotta a rend eltörlését. Ez a felfogás később is megmaradt a főpapság egyes tagjainál, mint Szily János, Herzan Ferenc, Somogyi Lipót szombathelyi püspököknél. Az 1822-i nemzeti zsinatot megelőzően pedig ugyancsak Somogyi Lipót, továbbá Kluch József, Vurum József, Klobusiczky Péter püspökök, valamint a szepesi és a szombathelyi egyházmegyei zsinat tesz javaslatot a jezsuita rendnek és iskoláinak visszaállítására. A közölt adatok becsesek, mert a jezsuitaellenés hangulatról a főpapság körében több forrásból van tudomásunk-Tóth László. Bleier Lenke: Gróf Zichy-féle gyémántpür. Debrecen, 1931. 89

. 38. 1. A megdézsmált Zichy-kincseknek Madarász László egyéniségére és 1848—49. évi szerepére sötét árnyat borító ügye szorosan összefügg a szabadságharc politikai eseményeivel. A kincsek ügye adott a békepártnak alkalmat arra, hogy vele megbuktassa a Kossuth bizalmát teljes mértékben élvező Madarászt, pártja egyik legjelentékenyebb vezető politikusát. Madarász bukásának kérdése tehát csak politikai összefüggéseivel tárható fel s ez által hálás alkalom adódik arra is, hogy a nagy hatalmat magához ragadó Századok. 1932. VII—VIII. 23