Századok – 1932
Szemle - Magyary-Kossa Gyula: Magyar orvosi emlékek III. Ism.: Varga Endre 352
352 szemle. cséjeknek okairul" szóló munkája. A „Temesvári Pelbárt müveiből" közölt részletek a középkor és renaissance határán álló magyar kor szellemi világába visznek vissza. Temesvári Pelbárt munkáiban a középkor hite nyilvánul meg, de megjelenik már a humanizmus és renaissance új szabados életeszménye, mely ellen az író a keresztény etika és világnézet erejével küzd. A sorozat többi száma már inkább az irodalomtörténet körébe tartozik. Köszönet és elismerés illeti mind a szerkesztőt, mind a kiadókat; a sokszor felpanaszolt történeti érzék hiányán valóban csak az eredeti források és az egyes korok jellegét, szellemét kifejező munkák közzétételével lehet segíteni. Torma Péter. Giczv József: A katholikus papság érdemei hazánk és az emberiség történetében. Szentgotthárd, 1929. 8°. 210 1. G. könyve egy sokat olvasott dilettáns szorgalmas kijegyezgetéseit tartalmazza, amelyek azonban egymásmellé nyomatva nem mondanak sokat az olvasónak. Alapvető hibája a probléma kitűzésében van. Ma felesleges ilyen hosszú apológiát írni akár a magyar, akár az egyetemes katholikus papság érdemeinek megvédésére. Erre szükség lehetett a liberális kor katholikusellenes s különösen katholikus papellenes, sokszor gyúlölködően elfogult atmoszférájában. Ebből a szempontból rendkívül jellemző és kortörténeti becsű Pauer János munkája (Az egyházi rend érdeme Magyarország történetében, Székesfehérvár, 1847) mind a negyvenes évek katholikusellenes felfogására, mind a védekezés módjára ; a kilencvenes évek egyházpolitikai küzdelmei során pedig ez a katholikus papságot védő apologetikus irodalom ismételten reneszánszát éli. Ma már meghaladott álláspont ez nálunk éppen úgy, mint, a külföldön. A probléma időszerűtlenségétől eltekintve, G. anyaggyűjtése és felfogása is nagyon sok szempontból hiányos és elavult, forrásai pedig nem mindig megbízhatóak. Az egész könyv úgy hat, mint ha a régi napilapok Különfélék rovatába szánta volna írója. A külföldi katholikus irodalmakból látjuk, hogy az ilyen apologetikus egyháztörténetírásnak is megvannak a mai problémái, így többen foglalkoztak népszerűsítő históriai formában a katholikus egyháznak a béke eszméjének fejlődése körüli érdemeivel. Ilyen modem problémakitűzéseket és módszeres feldolgozásokat vehetett volna G. is mintául. Tóth László. Magyary-Kossa Gyula: Magyar Orvosi líinlékek. III. kötet. Budapest, 1931., Magyar orvosi könyvkiadó társulat. 8°. XVIII+ 522 1. A „Magyar orvosi emlékek" hosszabb-rövidebb értekezéseket, általában —- jórészt — összefüggő cikkeket tartalmazó két első kötete után e III.-t M. kizárólag adattárnak szánta. A kötet majd kétezer különféle magyar orvostörténeti adatot foglal magában az 1000-től 1700-ig terjedő időből, kronológikus sorrendben, futószámokkal megjelölve. Az adatok közül egyik-másik — a magyarázó jegyzetekkel—ugyan szintén több oldalra terjed, legnagyobb részük azonban rövid ismertetése valamely orvostörténeti vonatkozású forrásanyagnak, sokszor mindössze pár soros utalás ily forráshelyre. M. ugyanis esztendők során át gyűjtött s a két első kötetben fel nem dolgozott feljegyzéseit adja közre a kutatók útbaigazítására. S e célra a munka igen alkalmas, mert hatalmas bibliográfiát ölel fel, és pedig nemcsak orvostörténti műveket, de okmánytárakat, törvénytárakat, helytörténeti monográfiákat, életrajzokat, történeti és irodalmi folyóiratokat stb., stb. is, sőt levéltári iratokra is hivatkozik. Természetesen, a szerző nem hagyta el Linzbauer „Codex Sanitario-Medicinalis"-ának s Weszprémi orvosi biográfiáinak idevágó adatait sem, úgyhogy e kötet
