Századok – 1932

Történeti irodalom - Forbát Eugen: Die Geschichte des Handels und des Pressburger Handelsstandes im XVIII. Jahrhundert. Ism.: Paulinyi Oszkár 341

történeti irodalom. 341 Forbát, Eugen: Die Geschichte des Handels und des Pressburger Handelsstandes im XVIII. Jahrhundert. Pozsony, 1930. 8°. 398 1. „Gremium der Bratislavaer Kaufmannschaft" kiadása. A könyv egyik legjelentékenyebb városunk, Pozsony kereskedőrendjének XVIII. századi történetét ígéri, de nagyon kevés az, amit valójában nyújt. Jóindulatú, de a történeti érzéknek még szerény mértékét is alig-alig fölmutató dilettáns munkájának látszik. Akár előadását, akár tudományos apparátusát nézzük, akár magának az egész műnek szerkezeti fölépítését és tárgyi elhatárolását, egyaránt ez a benyomásunk támad. Kezdve előadásának alaki részénél, nem helyeselhetjük F.-nak azon eljárását, hogy adatai lelőhelyének idézését — vette légyen azokat akár irodalmi művekből, akár közvetlenül levéltári forrásokból — következetesen mellőzi. Mert ha művét elsősorban a laikus helyi olvasóközönségnek, Pozsony mai kereskedőinek szánta is és ezért mentesíthetőnek tartotta a jegyzetek tömegétől, legalább 1—2 lapnyi függelékben megadhatta volna azoknak a műveknek a jegyzékét és annak a levéltári forrásanyagnak általános ismertetését, amelyekből előadását fölépítette. De ez még a legkisebb fogyatékossága F. művének ; a szakember ugyanis hamar megállapíthatja, hogy a levéltári forrásanyag meglehetősen egyoldalú s az irodalmi apparátus tekintetében is a csak némileg jártas olvasó nem soká marad kétségben afelől, hogy ez felette hiányos s igénybevétele mindössze egy-két konkrét adatra szorítkozik. Annál lehangolóbb, hogy nyoma sincs valamely komolyabb tudományos színvonalat képviselő gazdaságtörténeti iskolázottságnak, de a természetes történeti érzéknek sem, mely annak hiányát némileg pótolhatná. F. műve a történetírásnak abból a válfajából való, amely nem történelmi problémákat keres, nem is kutatja föl a megfejtést, megértésüket adó adatanyagot, hanem csak ötletszerűen, legfeljebb valamelyes külső szempontok szerint kiragadott forrásanyaggal operál s történetírásnak gondolja azt az eljárást, ha egy-egy esetlegesen kezébe került forráscsoportot több-kevesebb bőbeszédűséggel az olvasó elé tereget. Itt-ott találkozunk ugyan adatokkal, amelyek a városi levéltár egyik-másik iratcsomójának vagy jegyzőkönyvének a használatára mutatnak, de ezek csak alkalmi kiegészítések s az egész mű tulajdonképen kizárólag az 1699-ben létesült pozsonyi kereskedő-céh jegyzőkönyvein és ügyiratain alapul. Ezt az anyagot azután lényeges és lényegtelen közt semmi különbséget nem tevő részletességgel tálalja föl. Nem ugyan a följegyzések időrendi egymásutánjának legprimitívebb formájában, de azért az elrendezés merőben külsőleges. Semmiféle belső egység nem igazolja a műnek a XVIII. századra történt elhatárolását s még inkább a levegőben lóg annak belső periodizálása, mely pontosan negyedszázadonként összesen négy fejlődési korszakot akar megkülönböztetni : „Jahre der Not", „Jahre des Kampfes", Jahre des Friedens" és „Jahre