Századok – 1932
Történeti irodalom - Jekelius E.: Das Burzenland. – Kronstadt. – Die Dörfer des Burzenlandes. – Die Wirtschaftsgeschichte des Burzenlandes. Ism.: Pozsonyi-Filtsch Zoltán 335
336 történeti irodalom. nagyvonalúan megtervezett, nemrég megindult modern mono· gráfia-sorozat alaposan ki is használja ezt a kedvező helyzetét, és teljesen elkülönítve, nagy alapossággal és részletességgel tárgyal minden jelenséget, amely e földterület történetével összefügg. Ebből az előkelő izolálódásból azonban sajnálatos hibák is származtak. A mű Brassó városát a maga 13 falujával általában oly erőteljes földrajzi és históriai egységnek tünteti fel, amely az általa meghonosított német kultúrát nemcsak századokon át saját erejéből fenntartotta ezen az eredetileg puszta területen, hanem a szomszédságnak tovább is adta, még pedig oly módon, hogy a közvetlen érintkezés ellenére is a környező kultúrától teljesen intakt tudott maradni. Ez a beállítás végigvonul az egész munkán és a germán kultúra kisugárzásából származtat minden művelődésbeli eredményt, amely a szomszédoknál található. így az erdélyi magyarság mai településformáját, gazdasági rendszerét, háza típusát, mind a telepes szászok kultúrhatásából vezeti le, de a németekétől kétségtelenül elütő eredetiségeket se hajlandó önálló műveltségelemeknek elismerni, hanem mindezeket szintén germán gyökerekből : az erdélyi magyarokat is megelőző gepida kultúrából származtatja. Szerinte Erdély legősibb település-formája : a halmazfalu, nem lehet eredeti magyar alkotás, hanem csakis germángepida átvétel, mert a magyarság ősi település-formája — szerinte — a szétszórt sátorfalu. (?) Ugyanígy gepida eredetűnek tartja az úgynevezett székely-kaput és a népi fafaragást is. Sőt az ornamentika német származását is nagy igyekezettel, bár szintén teljesen komolytalan módon, bizonyítgatja. (IV. 1, 245—48.) Anélkül, hogy a sűrű homályba burkolt gepida kultúra hatásának lehetőségeivel foglalkoznánk, meg kell állapítanunk, hogy egyetlen csángó kis-kapuval, mely (erősen vitathatóan) ősgermánnak jelzett díszítést, de semmiesetre se germán alaki szerkezetet mutat, ezt a kérdést rövidesen eldönteni nem lehet. A magyarság egész területén honos halmazfalu-típus épp ily kevéssé mondható éppen gepida eredetűnek. A szintén egész nyelvterületünket általánosan jellemző magyar ornamentika eredetiségét hiábavaló törekvés volna azzal kisebbíteni, hogy a tulipán és a rózsa eredetét kutatjuk. A motívumok vándorlása közismert és ezek a legkevésbbé befolyásolják egy stílus egyéniségét. Az író is érzi érveinek erőtlenségét és — talán ez az egyetlen hely az egész munkában — elismeri, hogy a szomszédság is hatással lehetett a szegényes barcasági ornamentikára. „Wir leben in Siebenbürgen — írja — seit 700 Jahren in gegenseitiger Berührung mit Rumänen und Magyaren. Dies kommt auch in der Ornamentik zum Ausdruck." Azonban az Erdély földjén virágzó német kultúra általában kizárólagosnak feltüntetett uralmát és állandó fennmaradását meg kell magyarázni és e kis elszakadt német néptöredék önálló s a környezettől elzárt fejlődését valahogy igazolni kell. Ebből a célból a mű alapgondolata a nagy germán ősanyához, mint örök éltető erőhöz folyamodik : A szászság úgy tudott a messzi Kelet elszigeteltségében meggyökereződni, sőt tovább fejlődni és kultúrájával
