Századok – 1932

Értekezések - MISKOLCZY ISTVÁN: Anjou-királyaink reformjai és a nápolyi viszonyok - 306

322 miskolczy istván. a rendszernek óriási hátrányát az államgazdaság szempontjából s mivel nagyhatalmi politikája sok pénzt emésztett fel, segíteni akart a tarthatatlan helyzeten. Elsősorban nagy gondot fordított a bányamívelésre. Camera joggal mutat rá, hogy az első ágbeli Anjouk mennyira kihasználták a föld belsejét.1 Dél-Itália elég gazdag volt ásványban (vas, ólom, ezüst, timsó, sőt némi arany is), I. Károly figyelmét ez a körülmény nem kerülte el s már 1274-ben megbízást adott Giovanni da Longobucconak, hogy Longobuccoban ezüst és ólom, Calabria egyéb helyein ezüst, ólom, vas, só, salétrom után kutasson s ennek fejében a termelt ásvány egyharmadát ígérte neki. Természetesen a király megbízottja őrizte ellen a termelést. Az ő nyomdokain haladtak utódai. II. Károly például bányakeresési jogot adott Terra di Bari területén aranyra, ezüstre és „bármit rejtsen a föld 300 uncia aranyértékig." Ezt innen hiány nélkül elvihetik. Ez a rendelkezés kegyelmi tény volt egy kardinális javára.2 Ugyancsak ő adott engedélyt bányamívelés céljából társaság alakítására „sic tamen quod si thesaurum ipsum inveniri contingat, due fartes ipsius sint curie nostre et reliqua pars tertia sit eorum".3 Róbert mint vikárius, mikor jogot adott a firenzei Lapo Clarizionak és társainak vasbányák kutatására, már nem is említi számokban a részesedés arányát, hanem csak a szokásos hányad beszolgáltatásáról beszél, tehát a fentebb említett részesedési arány rendes szokássá vált.4 Miskolczy István. 1 Camera M. : Annali delle due Sicilie. Napo i, 1860. II. 216. s köv. 11. 2 Reg. Ang. vol. 65. p. 193. Nápolyi áll. levéltár. 3 Reg. Ang. vol. 65. p. 246. 4 Camera: Annali II. 217. 1.