Századok – 1932

Értekezések - MISKOLCZY ISTVÁN: Anjou-királyaink reformjai és a nápolyi viszonyok - 306

an j ou-királyaink reformjai. 315 rinte — nem lehetett banderiális hadrendszer, mert Anonymus még vexillumot emleget és nem bandériumot.1 Kétségtelenül van igazság azok állításában, akik a banderiális hadrendszer nyomait már az Árpádok korában megtalálják. És ez a viszonyokból fejlődött, nem is volt szükség külső hatásra, bár ennek nyomait is felfedezhetjük. A magán -fegyveres erő keletkezését visszavihetjük arra a korra, mikor a törzsi és nemzetségi összetartozás érzetének gyengülésével a magánbirtok jelentőségre emelkedik. A központi hatalom ugyanis még erős kezű királyok idejében sem tudta teljes mértékben biztosítani a jogbiztonságot, annál kevésbbé tudták megvédeni a gyenge királyok az egyén birtokát. Ehhez járultak már a XI. századtól kezdve a trón- és testvérviszályok, melyek szintén lehetetlenné tették a belső rend biztosítását és tág teret engedtek a hatalmaskodásnak. Hiszen még a XII. század vége felé is megtörténik, hogy egy-egy úr egész falut elrabol mindenestől. Természetes, hogy ilyen viszonyok között a birtokos úrnak kellett gondoskodnia birtoka és jobbágyai védelméről és e célból fegyveres erőt tartott. Elősegítette a magán fegyveres erő kifejlődését a família kialakulása.2 Míg a magán fegyveres erő a korviszonyokból fejlődik ki, Kálmán rendelkezése már külső hatásra mutat és tényleg a banderiális szervezet alapjait foglalja magában. Kálmán átgondolt programmal lépett a trónra s programmjában elsőrendű szerepet játszott nagybátyja hódításának kitolása, vagyis Dalmácia megszerzése. A tengerpart uralmának Velencével szemben való biztosítása sugalmazta a délitáliai normanokkai való szövetséget. Kétségtelen, hogy Kálmán mindjárt trónralépte után felvette az összeköttetést a normannokkal, s menyasszonya már 1097 1 Erdélyi cikkében idézett részt 1. : Klebelsberg-Emlékkönyv 252—53. 1. — A magyar hadügyre vonatkozó munkák : Horváth M. : A magyar honvédelem tört. vázlata. Kisebb tört. munkái. I. k. 170. s köv. 11. Pest, 1868. — Bárczay Ο. : A hadügy fejlődésének története. II. k., 470. s köv. 11. Ezek közismert adatokat tartalmaznak. Perger János cikke : Egy két szó a Bandériumról (Tud. Gyűjtemény. 1831. V. k., 54—64 1.) teljesen értéktelen. Meynert szerint (Das Kriegswesen der Ungarn. Wien. 1876) már Szent István meghonosította a banderiális hadrendszert. Ő a magyar viszonyokat teljesen félreismeri. Éppenígy Ivánka : Die ungarische Armee. Wien, 1868. -—• Értékes megjegyzések találhatók Fesslernél : Die Geschichte der Ungarn und ihrer Landsassen. Leipzig, 1816. III. k., 647—50. 1. és Bartalnál : Commentariorum . . . libri XV. T. 1. Posonii, 1847. Lásd a De re militari c. fejezetet 347. s köv. lapokon. 2 L. Szekfű Gy. : Serviensek és familiárisok. Ért. a történettud. köréből. XXXIII. k., 3. sz. Budapest, 1912.