Századok – 1932

Értekezések - MISKOLCZY ISTVÁN: Anjou-királyaink reformjai és a nápolyi viszonyok - 306

316 miskolczy istván. tavaszán Magyarországba indult. Nagy királyunk bizonyára innen értesült az urak hadi kötelezettségéről és imperialisztikus törekvéseibe belevágott a hűbéres kötelezettség meghonosítása hadserege erősítésére. (5 azonban csak az első lépést teszi meg, az ispánokat kötelezi, hogy jövedelmük arányában bocsássák magánfamiliájuk egy részét a király szolgálatára. (1. k. 40. §.) Utódai nem fejlesztették tovább ezt a hűbéres jellegű intézményt, amiben kétségtelenül nagy része volt a XII. század zavaros viszonyainak, mikor az urak jóakaratára utalt uralkodók nem akartak újabb terhet rakni párthíveik vállára. így tovább fejlődött a magánfamilia, anélkül, hogy a király fel tudta volna az ország javára használni. A donacionális rendszer kifejlődésével azonban mind gyakrabban megtörtént, hogy egyes urak az adomány fejében hálából, vagy újabb adomány reményében, egyes esetekben őszinte ragaszkodásuk eredményeként, vagy a külföldi megadományozottak és ispánok példájára „honesta et armata familia"-val jelentek meg a király táborában. Ez azonban kötelességgé nem lett az Árpád-korban. Amíg előfordul — miként Szekfű is hivatkozik rá1 —, hogy az úr ι famiharisait kötelezi, hogy őt a király táborába kövessék, maguk a királyok mindig csak a nemes személyes kötelezettségéről beszélnek. Nem valószínű, hogy éppen II. Endre , gondolt volna a banderiális hadrendszer felállítására.2 Térjünk most vissza Bartal és Erdélyi László látszólag súlyos bizonyítékaira. Bartal hivatkozik több forrásra, melyekben a banderium-néwel „copias indicant". így Kézai kifejezésében „capitaneo Hungaro et regis Hungáriáé bannerio ibidem cum Venetis derelictis", a bannerium-ot zászlóaljnak értelmezi. Ezzel szemben Szabó Károly az említett· ι részt így fordítja: „magyar kapitányt és a magyar király zászlaját ott hagyván a velenceiekkel". (76. 1.) Aki ismeri a középkor viszonyait, tisztában van vele, hogy nem a királyi zászlóalj hátrahagyása volt a fontos, hanem a királyi zászlóé, amely a király személyét jelképezte. Hasonló a helyzet IV. Béla okleveleivel is. Az egyik oklevélben három vitézi ifjúról van szó, kik „ut fortes athletae cum triginta octo pugnatoribus fortissimis, fratribus et consanguineis suis fulciti, optimo militari apparatu, a nobis non postulati, nec stipendiario salario appreciati" etc. Itt egy család összefogásáról lehet szó vagy szabadon értelmezve familiáról, de semmi 1 I. h. 29. 1. 2 L. Hóman B. : Magyar történet. II. k., 62. 1.