Századok – 1932

Értekezések - DEÉR JÓZSEF: A Felvidék történetének újabb irodalma. I. 13

A FELVIDÉK TÖRTÉNETÉNEK ÚJABB IRODALMA. 21-szórt forrásanyagát összegyűjtötte, a jobbára magyarnyelvű irodalmat áttanulmányozta. Művének tiszteletreméltó őszinteséggel bevallott célja az, hogy a koraközépkori Felvidéket, mint földrajzi és történeti egységet állítsa olvasója elé (287. 1.). Hite szerint a történeti magyar állam hatalmi keret csupán, melynek kritikai vizsgálata szükségképen a részek régi, önálló életének és centrifugális kultúrtartalmának felismerésére vezet. Ennek az egységet képező Felvidéknek történeti lényegét viszont a cseh állammal és kultúrával fennálló rendkívül szoros kapcsolatban pillantja meg (315. 1.). Művét tehát úgy tekinthetjük, mint a politikai és kultúrtörténeti beállítottságú csehszlovák történetszemlélet érvényesítésének kísérletét. Művének tárgyalása közben — e dolgozat többi részével ellentétben — sokhelyütt apró részletek megvitatásába kell bocsátkoznunk, mert csak így tudjuk ellenőrizni az új történetszemlélet heurisztikus értékét. Programmjának megfelelően Chaloupecky a szlovák történetnek elsősorban azon koraközépkori mozzanatait tárgyalja, melyek a tótság önálló állami létét vannak hivatva bizonyítani. A részletező tárgyalást a Nagymorva Birodalom születését megelőző idővel kezdi. Kísérletet tesz arra, hogy a mai Felvidéket lakó tótság őseinek törzsi tagozódását megállapítsa. Ennek eredményeképen öt törzsi területet és öt törzset különböztet meg. Ezek a következők : 1. Vágvidék lakói a ,, Váza,né", 2. Nyitravidék—„Nitrané", 3. Garamvölgy—,.Pohronci" (a törzs településének központja Esztergom volt), 4. Ipolyvidék, lakóinak törzsneve nem maradt fenn, 5. Hontvidék—,,Hon,t'ané". Itt mindjárt meg kell jegyeznünk, hogy Chaloupecky ehhez a tagozáshoz csak jelentéktelen részben jutott el történeti úton: forrásalapja egyedül a nyitravidéki Pribina-féle fejedelemségnek van. A Vágvidék önálló tagozására legfeljebb a sokat vitatott 1086-i prágai alapítólevél1 jogosítana fel ; Chaloupecky erre is hivatkozik, azonban nem tudja kellőképen megindokolni, hogy a folyó egyszerű megnevezése alapján miért következtet egy külön törzs létezésére. A másik három provincia és törzsnév csupán településföldrajzi és nyelvészeti spekulációnak köszönheti létrejöttét. Mintául a Moravaból képzett és forrásokkal bizonyítható maravani, moraváné morva törzsnév szolgált, melyhez Chaloupecky a folyónevekből 1 Legjobb kritikai méltatása : R. Holzmann, Die Urkunde Heinrichs IV. für Prag vom .Γ. 1086. Archiv für Urkundenforschung 6 (1918).