Századok – 1932

Értekezések - MISKOLCZY ISTVÁN: Anjou-királyaink reformjai és a nápolyi viszonyok - 306

an j ou-királyaink reformjai. 313 gálát idejét illetőleg, mi a tennivalója".1

Zsigmond bizonyára a szokást foglalta törvénybe, mikor kimondotta, hogy a nemesek maguk személyesen megjelenvén, „uradalmaik mennyiségéhez képest állítsanak ki katonákat".2

V. László pedig a prelátusoktól megköveteli, hogy „iuxta quantitatem proventuum", tehát jövedelmük arányában tartoznak hadi szolgálatot teljesíteni.3

íme tehát, nyomon követhetjük törvényekben is a banderiális hadrendszer fejlődését, míg elérkezik a nápolyi magaslatra. Nagy Lajos atyjánál energikusabban lép fel. Mikor a király László havaselvi vajda ellen indul, Ung megyéhez intézett hadparancsában elrendeli, hogy 1365. év Szent Mátyás napján a hadi kötelezett egyházi személyek, comesek, bárók, várnagyok, nemesek és bármely állású egyének, kik régtől fogva hadiszolgálattal tartoznak, Temesváron megjelenjelenjenek „equis, armis et aliis exercitus necessariis". Ha valaki valami hamis ürüggyel elmarad, az ispán és szolgabírák kötelesek híven, kedvezés nélkül, hivatalvesztés terhe alatt bejelenteni a királynak, aki meghatározza, „milyen büntetés jár oly nagy makacsságért".4 Feltételezzük, hogy a hadbaindulás előtt mustrát is tartott a király s ez alkalommal ellenőrizték — miként Nagy Lajos fentebb említett parancsából kitűnik —, hogy megjelentek-e mind a hadikötelezettek ; talán már ekkor lajstromot is készítettek az ellenőrzés megkönnyítésére, miként azt Nápolyban láttuk és miként Zsigmond 1435-i törvénye elrendeli (6. art.). Bizonyára ellenőrizték a felszerelést is. A fegyverzet az uraknál lovagi volt, a közkatonáknál a főfegyver még mindig az íjj, személyük védelmére azonban hosszú kard szolgált. Páncél helyett többszörös bőrzekét viseltek, sisakja csak kevés vitéznek volt.5 Később valószínűleg elhanyagolták a mustrát s ezért panaszkodik Zsigmond, hogy a katonák egy része furkósbottal felfegyverezve jelenik meg a harctéren és az 1435-i törvényben, miként Nagy Lajos, ő is megköveteli, hogy a katonák illően felfegyverkezve jelenjenek meg a hadbainduláskor. (1435., 3. art.) A lándzsa, 1 Vülani M. : VI. 54. 2 1435. 1. der., 2. art. 3 1454. 3. art. 4 Wenzel G. : Okmányi kalászat, M. Tört. Tár. II. k. (1856). 7.1. — Lásd még Nagy Lajosnak az erdélyi nemességhez intézett hadbahívó parancsát (1367). Teleki oklevéltár I. k., 158—59. 1. (114. sz.) V. ö. Zsigmond 1435. I. 7. art.-al. 5 Villan i M. : VI. 54.