Századok – 1932

Értekezések - DEÉR JÓZSEF: A Felvidék történetének újabb irodalma. I. 13

20 DEÉR JÓZSEF. jellemez. így Rapantnak köszönhetjük a csehszlovák egység történetszemléletének mindmáig egyetlen és rendkívül éleselméjű bírálatát.1

Rapant nyiltan rá mer mutatni arra a körülményre, hogy 1918 előtt a csehszlovák történet fogalma ismeretlen volt és így annak megalkotásában külső, politikai tényezők játszottak közre. Az egész csehszlovák történelmi komplexumot az a nemzeti szempontból érthető vágy fűti, hogy az 1918-ban megvalósult egységet, mint történeti fejlődés eredményét szemléltessék. Rapant azonban tudományos megalapozást, nem pedig als ob ideológiát keres és ezért egymásután veti kritikai vizsgálat alá az eddigi kísérleteket, elsősorban Chaloupecky elméletét. Rámutat a közös történetkonstrukciók alapjául szolgáló nemzetmeghatározás gyengéire. Helyesen ismeri fel, hogy az etnikai egység, a közös természeti, nyelvi és kulturális adottságok az egy nemzethez tartozás történeti fogalmának megalkotásánál nem jöhetnek tekintetbe mindaddig, míg hiányzik e tényezők közös voltának felismerése, míg nincsen meg az egységnek tudata. Ilyen tudatot pedig a cseh és tót nép múltja nem tartalmaz. * A történetirodalmi és módszertani előzmények ismeretében vizsgáljuk meg most már közelebbről azokat a munkateljesítményeket, melyet a cseh és tót történetírás gyakorlatilag produkált. Az előzőkben tárgyalt, részben általánosságban, részben elméleti síkon mozgó kísérleteket figyelmen kívül hagyva, a cseh történetírás mindössze egy számottevő, szívós következetességgel keresztülvitt és megfelelő forrás-, valamint irodalomismereten alapuló művet mutathat fel. mint olyant, melyben átértékelő programmjának elvei testet öltöttek : Václav Chaloupeckynek a „Régi Szlovenszkó"-ról írott nagy munkáját.2 A Comenius-egyetem csehszlovák történelmi tanszékének professzora 1918 előtt, irodalmi működéséből láthatólag, maga sem foglalkozott a Felvidék történetének kérdéseivel. Későközépkori és újkori tárgyú, kizárólag cseh vonatkozású dolgozatai után 1923-ban szinte minden előzmény nélkül lépett nagy munkájával a nyilvánosság elé. A rendelkezésre álló rövid idő figyelembevételével csak elismeréssel adózhatunk szorgalmának és munkaképességének, mellyel a kérdés nem kisterjedelmű és amellett meglehetősen szét-1 Öeskoslovenské déjiny. Pekáruv Sbornik. Praha 1931. 2 Staré Slovensko. Bratislava 1923. 423, XX.