Századok – 1932

Értekezések - DEÉR JÓZSEF: A Felvidék történetének újabb irodalma. I. 13

18 DEÉR JÓZSEF. „többé-kevésbbé" való jelenléte a nemzetfogalom sui generis történeti felépítésénél döntő szerepet jétszliatna.1 Bár Chaloupecky programmjában a hangsúly elsősorban a nyelvi, etnikai és kulturális tényezőkön van, történetírói gyakorlatában — mint alább látni fogjuk — erősen érvényesíti az etatisztikus szempontokat is. Chaloupecky dolgozata mellett, mely a kérdés módszertani megalapozásának első elméleti kísérlete, gyakorlatban, főleg népszerű összefoglalásokban már előtte is többen tettek kísérletet arra, hogy a cseh és tót nép történetét valamiféleképen közös nevezőre hozzák. Ezekben a kísérletekben egy politikatörténeti és egy kultúrtörténeti irányzatot különböztethetünk meg. Az első irányzatot legtisztábban talán J. Pékár, napjaink egyik legtekintélyesebb cseh történetírója képviseli,2

aki a csehszlovák történet fogalmát törzsi alapokból, a csehek, morvák és tótok politikai együttműködéséből alakítja ki. Ennek az egységnek megteremtésére történtek a múltban kísérletek, sikerre azonban nem vezettek. A tótság több mint ezer éve kiszakadt törzstestvérei közösségéből és így elveszett a nemzeti egység számára. Ennek az eredetileg hármas tagozású nemzetnek jogai így egyedül Csehországra szállottak. Pékár ezzel a misztikus fogalmazású elmélettel tulajdonképen beismeri azt, hogy bajosan lehet közös történetről beszélni ott, ahol a hármas tagozású nemzet jogait és hatalmának fősúlyát nem mind a három törzs, hanem közülük csak az egyik képviseli. Művében ennek megfelelően csehszlovák történet címén tulajdonképen a cseh korona országainak múltját tárgyalja, melyet a tótokra különös tekintettel levő magyar történeti exkurziók szakítanak meg. így az egység kidomborítása érdekében ő is sokszor hivatkozik a nyelvi és kulturális egység tényeire. Hasonló, bár a kultúrtörténeti mozzanatokat még merevebben mellőző kísérlet Jaroslav Prokes-é,3 aki összefoglalásában a lehető legridegebben érvényesíti az államtörténeti szempontokat és — miként ez a művéhez csatolt térképeken is látható — egy alkalmat sem mulaszt el, hogy Magyar -1 Ceskoslovenské dëjiny (csehszlovák történet). Ces. Cas. Hist. XXVIII (1922) 1—30. 2 Dëjiny ceskoslovenské, Praha 1921. Első kiadása 1914-ben még „Dëjiny nase rise" (A mi országunk története) cím alatt jelent meg. 3 Histoire Tchécoslovaque. Prague 1927.