Századok – 1932
Értekezések - JOÓ TIBOR: Zrínyi történetszemlélete és a barokk 261
276 joó tibor. ligencia képessége természetesen minden emberben ott él, de nem mindenkiben fejlik ki és az a tudás, mellyel rendelkeznek, legtöbbször csak eltanult emlékezeti anyag, pusztán technikai eszköze az életvitelnek, a szellem igazi életére hatástalan, azt nem formálja. Ritka emberben válik igazán termékennyé ez a képesség, de ezeknek a tudása átélt megismerés terméke, mely egész szellemüket áthatja és életüket is alakítja. Zrínyinél így volt. A „költő és hadvezér" intellektuális nagyságát nem árt különösen kiemelni. Fölényes intelligenciája tette képessé, hogy kora viszonyait is egész nyomorúságukban áttekintse, a helyzetet, annak okait és követelményeit felismerje. Ez az objektivitás tünteti ki mint historikust is. Hány történelemíró van, akiből teljesen hiányzik a történeti érzék eme alapeleme, a valóságérzék ! Zrínyi azonban, aki voltaképen praktikus szemponttal közeledett a történelemhez, képes a multat -— mint ahogy a jelent is — szubjektív óhajok félrehárításával tárgyilagosan tekinteni, a jelen és az egykori viszonyok közti különbség felismerésével és érzetével, s megpillantva az események mögött futó összefűző szálakat. A tényeket elfogulatlanul állapítja meg, s jólehet történetfilozófiája aztán metafizikai magyarázatot fűz hozzájuk, e magyarázat előtt a tiszta realitás síkján elszigetelten, immanens mivoltuk érintetlenségében is tudomásul tudja őket venni és tiszta tárgyilagossággal ábrázolni. Ez az elemzés adott módot rá, hogy bepillanthassunk Zrínyi személyiségének a mélyére, sőt gyökerére, s felismerhessük történelmi érdeklődésének helyét, forrását és irányát is. Egyben általános belátásokat is nyerhettünk : szemügyre vehettünk olyan őstényezőket, melyekből egy szellemi alkat a maga konkrét megjelenésében szerveződhet. Némelyek szerint pedig ilyen kettős a modern historizmus lényege és feladata.1 Abból, hogy Zrínyi nem tiszta tudományos szándékkal közeledik a történeti valósághoz, hanem praktikus-pragmatikus reflekszió, tanulságszerzés alkalmát látja és keresi benne, az következik, hogy nemcsak ábrázol és okokat 1 F. Meinecke: Die Idee der Staatsräson. 2. kiadás. 1925. 23. 1. : Die individuellen Gebilde der geschichtlichen Menschheit, gleichzeitig aber auch ihren zeitlosen Kern, das Generelle in ihren Lebensgesetzen, das Universale in ihren Zusammenhängen zu erfassen, ist Wesen und Aufgabe des modernen Historismus. V. ö. 211. 1. S ezek után joggal felmerülhet a kérdés, hogy vájjon a történelem módszere valóban egyedül az individualizáló megismerés-e ?