Századok – 1932

Értekezések - JOÓ TIBOR: Zrínyi történetszemlélete és a barokk 261

ZRÍNYI TÖRTÉNETSZEMLÉLETE ÉS A BAROKK. 277 kutat, hanem kritikai magatartást vesz fel az anyaggal szemben, s amint áltatás nélkül fedi fel kortársai, az „élő magyar1' bűneit és kemény szavakkal ostorozza, hogy jobbulásra serkentse,1

éppen úgy a történeti alakok útját, még példányképeiét is, mint Mátyás királyét, állandóan bíráló megjegyzésekkel kíséri.2

ítélkezéseinek szempontja hármas : helyes volt-e a kérdéses cselekedet a közvetlen tervek kivitelére? hasznos volt-e a nemzet általános szükségletei, érdeke, célja szempontjából? megüti-e az egyetemes morális elvek mértékét? Moralizálása azonban összefügg a második szemponttal, a politikával. A magyarázatot történetfilozófiájának a tárgyalásánál fogjuk bővebben látni. Az erkölcsösség bizonyos tekintetben hasznossági elvként, a politikaitörténeti tevékenység sikerének biztosítékaként szerepel e történetfilozófiai koncepcióban. Vagy még helyesebben, a politikai-történeti tevékenység magas erkölcsi kategóriák közé emeltetik Zrínyi felfogásában. Pragmatizmusa szigorúan morális és széles vallási háttere van. Az erkölcsös cselekedet azért egyúttal a leghasznosabb, legcélravezetőbb is meggyőződése szerint, mert a mindent szabályozó isteni világrendbe való beilleszkedést, tehát a lét egyetemes és így egyedül sikerrel bíztató törvényei szerinti életet, cselekvést jelent. Természetes, hogy nem Zrínyi az egyetlen, aki moralizál a történet felett és okulásért fordul hozzá, de épp oly téves volna annak a feltevése is, hogy ez a magatartása egyedül a kor szellemére és irodalmi hatásokra vezethető vissza. A kor erősen moralizáló hajlama valóban szívesen látott a történelemben erkölcsi vagy politikai példák gyűjteményét és vette kritika alá az elmúlt idők tetteit,3

de ezt megtették más korokban is, sőt bátran mondhatjuk, hogy a történet tiszta teoretikus, minden tendenciától mentes tárgyalása egészen modern jelenség, Zrínyinek pedig erre az eljárásra határozott egyéni oka volt, melyet az imént saját nyilatkozatai alapján kimutattunk. 1 Én itt. tanulást írok, nem penagyricumot, tanulhatsz penig attul, aki megmondj a, miből vétkezel és nem attul, aki dicsér. Hadtud. m. 275. 1. V. ö. 92., 265., 243. 11. 2 U. o. 144. s köv., 183. 11. 3 G. Fueter: Geschichte der neueren Historiographie megtelelő helyein kívül lásd különösen H. Naumann und G. Müller : Höfische Kultur 1929. 114. s köv., 124., 135. 11., valamint F, Meinecke : Die Idee der Statsräson. 2. kiadás. 1925. H. Cysarz : Deutsche Barockdichtung, 1924. 27.1. igen találóan panoramatikusnak mondja a barokk történelmi felfogást.