Századok – 1932

Értekezések - JOÓ TIBOR: Zrínyi történetszemlélete és a barokk 261

270 joó tibor. nézzük szépségképzetét. Szemében a vitézi élet és a harc vértől és a vad küzdelemben felkavart portól „lucskos" képe válik a szépség teljességévé. Eposzában az emberi méreteket meghaladó harcosok ordításának és az óriások kezébe illő fegyvereknek egekig ható lármájában és az omló vér áradatában minden egyéb élet jelenség csak egészen szerény helyet kap, s őket is körülöleli és áthatja a harc atmoszférája, melytől a költő megittasul. Ez a szépségképzet egyike az uralkodóknak századában, s ez a körülmény bizonyára bátorította Zrínyit. De alig hihető, hogy az irodalmi hatás volt a primér motívum a nagyrangú katonánál, ki egész életét harcokban élte, erre az életre személyes hajlam is vonzotta, s családi hagyományok, a gyermekkorban apáiról hallott legendák csak táplálhatták tüzét. Az ő véres szépségképzete természetes, naiv, az élt életforma élményhatása, s eredete könnyen megvilágítható, ha ellentétül például a Sturm und Drang rémségkultuszával hasonlítjuk össze, mely szentimentális-romantikus reakció a rokoko intellektuális finomkodására, s ösztönzést nem élményből, hanem olvasmányból nyert.1 Végül egy egészen szélsőséges példával világítsuk meg, hogy menynyire felszínes és félrevezető lehet jelenségek megfelelése, analógiája esetén mindjárt közvetlen hatást gyanítani. Gondoljuk meg, mily bizarr feltevés volna a korszellem és az irodalom hatásának tartani Zrínyi gyűlöletét a török ellen, s azt, hogy politikájának a középpontja a török kiűzése, jóllehet korában ez csakugyan világkérdés volt és az Áfium koncepciójának és fogalmazásának szoros irodalmi kapcsolatait sikerült felfedezni. Mindezek a mozzanatok szubjektív eredetűek és korszerűek egyben. Vagyis olyanok, amilyenek az igazán nagyok alkotásai szoktak lenni, akik teremtik a korszakot és szellemét.2 * * * 1 Goethe írja le a „Wilhelm Meisters Lehrjahre"-ban azt a hatást, melyet a rokokó idejére eső gyermekkorában a barokkdrámák és Tasso tettek rá s itt ráismerhetünk a Sturm und Drang forrására. 2 Midőn a sorokat írjuk, jelenik meg Kardos Tibor : Zrínyi a XVII. század világában e. tanulmányának első részlete az Irodalomtörténeti Közlemények-ben (1932. évf.). A teljes mű ismerete nélkül nem szabad kritikát gyakorolni, de az eddigiekből úgy tetszik, hogy K. T. a pozitivista módszert a szélső historizmussal párosítja, s így igen becses adatokat szolgáltat, amikor a kor irodalmának beható ismerete alapján rámutat Zrínyi műveltségének forrásaira és körére, ám személyisége a maga egyéni mivoltában, tartunk tőle, homályban