Századok – 1932
Értekezések - JOÓ TIBOR: Zrínyi történetszemlélete és a barokk 261
zrínyi történetszemlélete és a barokk. 271 Zrínyi történelmi studiumai nem öncélú tudományos érdeklődés szülöttei, ám historikus érzéke mégis törzsökös eleme szellemi alkatának, s egyszerre ébredt életre politikai elszánásaival. Határozott nyilatkozatai maradtak fent, melyekben félreérthetetlenül kifejezésre juttatja azokat a szempontokat, melyek alapján a históriát tanulmányozta, s a motívumokat, melyek e tanulmányozásra serkentették. Ezekből fejlődése is kielemezhető. Főként hadtudományi művei előszavának és dedicatio-]knak. az analízise tanulságos. Hazája állapotát a legteljesebb elfogulatlansággal szemléli, keserűen, de önáltatás nélkül állapítja meg nyomorúságos mivoltát, s e nyomorúság okát is : a hazát Isten szerencsétlenséggel és fiai tunyaságával sújtotta. Ez a belátás a történeti felelősséget ébreszti fel benne. Egyrészt az ősök „dicsőséggel földben temetett, csontjai és azok nagy lelkeinek umbrái" serkentgetik, kik hazát szereztek és megtartottak, s kiknek hagyatéka ime veszendőbe ment, másrészt az a tudat, hogy a jelen bűnös nemzedéke még nyomorúságosabb állapotokat örökít az utódokra. Ε felelősség parancsára kell a „romlott hazát reformálni", hogy ősök és unokák előtt jó lelkiismerettel állhasson a jelen nemzedék. 6 maga vállalja a feladatot, s minden módon hazáját kívánja szolgálni. Ε felelősség- és feladatvállalást a köz jólétéért ugyancsak könnyű volna a barokk kollektívizmus általános szellemével magyarázni. Ilyen vonásra azonban más korokban is akadunk, még akkor is, ha a jólétet határozottan a földi életre, a politikai-szociális síkra, a „ragione di stato" és fog máradni. Erre vall a szerző elvi nyilatkozata : „Munkái és a könyvtárában meglevő művek között a legszorosabb az összefüggés. Igaz ugyan, hogy Zrínyi prózai munkásságát nem szabad eredetiség szempontjából vizsgálni, mert őt gyakorlati cél vezette : tanulni akart és honfitársain segíteni —• egyébként is, ha hiányzó műfajt kell pótolni, az első kísérlet mindig többé-kevésbbé szabad fordítás szokott lenni. Zrínyi még így is hozzá alkalmazta az átvett igazságokat egyéniségéhez, a viszonyokhoz és tapasztalataihoz. Sőt, ha forrásait nem ismerve olvasni kezdjük, eszünkbe sem jut átvételre gondolni, mert lelkesedése áttiizesíti anyagát, lényegre törekvő görgeteges nyelve átalakítja . . ." 160—61. 11. Ilyen szigorú mértékkel mérve aligha fogunk bárkinél is eredetiségre bukkanni. A könyvtár és a saját művek között minden művelt embernél szoros összefüggés van. Az átvett igazságok továbbalakítása pedig alighanem kimeríti a tudományos eredetiség ismérveit. S végül még a forma újsága és egyéni volta is megállapíttatik ! Az originalitás nem az elemekben keresendő, — ott valóban ritkán található fel, — hanem ezek individuális szintézisében. Κ. T. pedig, úgylátszik, nem az egészre, hanem az elemekre tekint.
