Századok – 1932

Tárca - Lukinich Imre: Jelentés a Magyar Történelmi Társulat 1931. évi működéséről 246

Tárca. Jelentés a Magyar Történelmi Társulat 1931. évi működéséről. A mult B»31-ik esztendő fekete év volt a magyar tudományos életben. A politikai válság, utána pedig az életbeléptetett szükségintézkedések minden magyar tudományos intézményt és egyesületet érintettek és súlyos megrázkódtatást idéztek elő a szellemi tevékenység egész vonalán. A nyár még tele volt reményekkel és tervekkel, az első őszi hónapban ellenben már megdermedt a tudományos élet és ma sok helyen csak szerény keretek vagy üres vázak mutatnak a korábbi életre és a korábbi tevékenységre. Pedig tudományos intézményeinkben, irodalmi és tudományos társulataink életében nagy lendülettel folyt már évek óta a kutató és feldolgozó munka, melyben az ifjabb tudós nemzedék is tevékeny szerepet játszott. S aki valamikor megírja majd a magyar tudományosság történetét, az csodálattal fog megállani a Trianont követő évek mellett, mert a magyar tudományosság történetében odáig nem talált olyan tervszerű és átfogó tevékenységet, olyan nagyarányú kutatást és termelést olyan szerényhangú, de annál becsültebb beilleszkedést a nemzetközi tudományos életbe, mint ezekben az esztendőkben. Mindezekből ma sok tekintetben csak az emlékek maradtak meg. Csakhogy ezeknek az emlékeknek nagy értékük van a jelen pillanatokban. Erőt és ösztönzést jelentenek, türelemre és kitartásra figyelmeztetnek, sőt egyenesen kötelességünkké teszik számunkra a munka folytatását s a munka folytonosságának a biztosítását. Mert hiszen a bennünket fojtogató világválságnak is véget kell ,érnie, mint ahogy véget ért a napoleoni háborúk által felidézett nagy európai gazdasági válság is, mely akkoriban annyi szenvedést és nyomorúságot zúdított a magyar társadalomra. Akkor írók és tudósok, költők és művészek állottak őrt a csüggedésnek induló magyar nemzeti lélek mellett. Optimizmusuk és bizakodó tevékenységük igazi nemzetmentő munka volt, mert visszaadta a magyarságnak önbizalmát és munkakedvét. Ebben az optimizmusban és ebben a bizakodó tevékenységben — úgy érezzük —- példát mutattak az utánuk következő idők minden nemzedékének is. Éppen ezért nem ülhetünk Tompa madaraiként csüggedt ajakkal a száraz ágakon, várva a jó szerencsét, hanem cselekednünk kell s mindenesetre meg kell kísérelnünk az adott lehetőségek kihasználását, hogy — most már magunkról szólva — Társulatunkat átsegítsük a válságos idők nehézségein és ha szerényebb keretek között is, de biztosítsuk működése folytatását. Azon felelősség tudatában, mellyel az utókornak tartozunk, de a társulat létszámában ugrásszerűen bekövetkezett csökkenések nyomasztó hatása alatt is, az igazgató-választmány több alkalommal foglalkozott azon lehetőségek mérlegelésével, melyek