Századok – 1932
Tárca - Lukinich Imre: Jelentés a Magyar Történelmi Társulat 1931. évi működéséről 246
tárca 247 átsegíthetnék a Magyar Történelmi Társulatot ezen a válságos korszakon. A szóbahozott lehetőségek közé tartozott a vidéki felolvasó ülések rendszeresítésének kérdése is, abból az elgondolásból indulva ki, hogy minél szélesebb körökben válik ismeretessé a Magyar Történelmi Társulat működésének iránya, az érdeklődő közönség részéről várható támogatásnak annál nagyobb a valószínűsége. Első vidéki felolvasó ülésünket kísérletképen Miskolcon tartottuk meg 1931 november 8-án. Az eredmény, ámbár számoltunk a kedvezőtlen viszonyokkal, várakozásunkat felümúlta. A miskolci közönség nagy melegséggel fogadta Társulatunk megjelent tagjait, valósággal ünnepelte őket, sőt a felolvasó ülés hatása alatt 32 új tag jelentkezett a felvételre. Ezen a sikeren felbuzdulva, az igazgató-választmány elhatározta a vidéki felolvasó ülések folytatását. Az eredményről a jövő évi főtitkári jelentés fog ugyan számot adni, de legyen szabad már most is megemlítenem, hogy eddigi vidéki felolvasó üléseink a legteljesebb mértékben megfeleltek a hozzájuk fűzött reményeknek. Ugyancsak a jövő évi főtitkári jelentésnek lesz a tárgya beszámolni a ,,Fontes'' című társulati vállalatban 1932 folyamán megjelent kötetekről, melyeknek nyomtatási munkálatai még 1931-ben megkezdődtek. Jelezhetem azt is, hogy Széchenyi István naplóinak III. kötete is meg fog jelenni 1932 folyamán. Ha mindehhez hozzávesszük azt is, hogy a Századok, 1931 kezdetétől fogva egy háromtagú szerkesztőbizottság gondos szerkesztésében, közel 30 ív terjedelemben, rendesen megjelent, rámutathattam arra, hogy az 1931-ik esztendő is a tervszerű munka éve volt, bár ennek a munkának látható eredményeiről csak az 1932-ik esztendőről szóló főtitkári jelentés fog majd részletesebben beszámolni. Az 1931. évre visszatekintve, kegyeletes lélekkel kell megemlékeznünk azokról a veszteségekről, melyek társulatunk igazgató-választmányát érték. Elvesztettük Suflay Milánt, továbbá Révész Kálmánt és Komáromy Andrást, akik főleg a világháborút megelőző időkben fejtettek ki nagyobb irodalmi munkásságot ι a Századokban és társulatunk egyéb kiadványaiban. Róluk egyébként a Századokban külön-külön is megemlékeztünk. Az imént már utaltam arra az ugrásszerű létszámcsökkenésre, mely különösen 1931 őszén következett be. Néhányszáz főre rúg a törölt vagy a kilépő tagok száma. Az előbbiek éveken át valóságos tehertételt alkottak társulatunk mérlegében, mert kapták a Századokat, anélkül, hogy fizettek volna. A kilépések azonban már kétségkívül tényleges veszteséget jelentenek számunkra s ezt a veszteséget csak erős taggyüjtő munkával lehet és kell ellensúlyozni. A vidéki felolvasó ülések ennek a célnak a szolgálatában is állanak. Kérjük azonban tagtársainkat is, hogy a taggyüjtésben támogassák társulatunkat, hogy biztosítva lehessen annak a nagyjelentőségű tudományos tevékenységnek a folytatása, amelyre a Magyar Történelmi Társulatot 65 esztendő hagyományai és az eddig elért nagy eredmények kötelezik. Lukinich Imre.
