Századok – 1932

Történeti irodalom - Gulyás Pál: A könyvnyomtatás Magyarországon a XV. és XVI. században. Ism.: Fitz József 191

194 TÖRTÉNETI IRODALOM. tásait s elutasítja a Coster-hipotézist. Ez utóbbit csakugyan nem lehet minden fenntartás nélkül elfogadni. Zedier talán hibázott, mikor Costert egyáltalán belevonta a vitába, mely egyáltalán nem Coster személyén fordul meg, mert arról van szó, hogy a negyvenkétsoros biblia fejlett technikáját meg kellett előznie egy kezdetlegesebb technikának, melyről a kölni krónika is tud s melynek hazáját, Ulrich Zellre, a Gutenberg-műhely egykori munkatársára hivatkozva, Hollandiában jelölte meg. De Zedier után merész dolog az is, ha a Coster-teóriát minden fenntartás nélkül elutasítjuk. A nyomdászat úgynevezett feltalálását illetőleg is csupán hipotézissel, a Gutenberg-hipotézissel állunk szemben. Az utolsó évtizedek kutatásai sok mindent lefosztottak erről a hipotézisről. A legkevesebb bizonyíték sincs rá, hogy Gutenberg nyomtatta volna a harminchatsoros Bibliát, a búcsúleveleket, a Sibillát, a német csíziót, a Donatusokat, a Catholicont, viszont van rá sok technikai ellenbizonyíték. Gutenberg, a nagy újító, a negyvenkétsoros Biblia nyomdásza s ennek a hatalmas munkának típusalkotó módszere és szedéstechnikája nincs közelebbi rokonságban az állítólagos többi Gutenberg-nyomtatvánnyal. Gulyás a következő három fejezetben a XV. századi hazai s a hazai vonatkozású külföldi nyomdászatot tárgyalja. Elsősorban a magyar kutatók eredményeire épít, Szabó Károlyra, Fraknói Vilmosra, kik a maguk korának színvonalán állottak s kik az adatok összehordásával elévülhetetlen érdemeket szereztek, de akik ma már mégis csak elavult módszerekkel dolgoztak. A technikai különbségek lemérésének mai apparátusa nem állt rendelkezésükre, a papírral s a nyomdászat többi gazdasági feltételével pedig nem törődtek. A különben oly óvatos Gulyás bizalommal fogadta adataikat, még sajtóhibáikat is átvette (Basilius könyvét következetesen „De legendis poeticis''-ként idézi) s Fraknói tévedéseit megismétli. Hess vízjegynélküli papírjáról beszél s Hess tipográfiai teljesítményét lebecsüli. „Mesterünk nem sok ízléssel és tehetséggel rendelkezett. Mintáinak rajzbeli finomságát s metszésük éles precizitását távolról sem érte el." így lenne, ha mintái Sweynheym és Pannartz lettek volna, csakhogy Hess nem volt e két nyomdász „szociusa", még pedig éppen azért nem, mert nyomtatványai technikájukban távolról sem hasonlítanak az övéikhez. Rómában 1472 előtt még számos más nyomda működött s Hess nyomtatványai egyáltalán nem maradtak el e többi korai római ősnyomda termékei mögött, sőt a Chronica Hungarorum nemcsak a kor tipográfiájának színvonalán áll, hanem sokkal csinosabb és precízebb sok más akkori római nyomtatványnál. Gulyás az ítéletében a Corvina kéziratos kincseitől elkápráztatott Fraknói hatása alá került. Hess András állítólagos többi nyomtatványáról Gulyás sok elmeéllel, de fölöslegesen négy oldalon át foglalkozik s „nyílt problémának" hagy meg immár elintézett kérdéseket. Galeotti