Századok – 1932

Történeti irodalom - Gulyás Pál: A könyvnyomtatás Magyarországon a XV. és XVI. században. Ism.: Fitz József 191

TÖRTÉNETI IRODALOM. 193 került egymással. Közösen egymás létfeltételei lettek. A papíripar ismerete nélkül a régi nyomdák története érthetetlen, pedig a papíriparról még kevesebb, összehasonlíthatatlanul kevesebb adatunk van, mint a régi nyomdaiparról. Amíg a nyomdászattörténet nem veszi beható vizsgálat alá az anyagokat, melyekből a nyomdai produktumokat előállították, addig csak találgatásokba bocsátkozhatik. Az alapvető kérdések tisztázásának elhanyagolása miatt minden nyomdászattörténeti munkában hemzsegnek a feltevések. A nyomdászattörténet ma még kezdetleges állapotban van, a saját kutatási eszközeit még csak huszonöt esztendő óta kezdi kifejleszteni s még nem ért meg arra, hogy területéről szintetikus képet adjon. Mégis szükség van összefoglalásokra, melyek az eddigi kutatások eredményeit s a nyers külső adatokat a jövő kutatók számára áttekinthetővé teszik. Erre a feladatra vállalkozott Gulyás Pál is. Egyelőre a hazai nyomdászat történetének csak első másfél századát búvárolta át. Nem ad szintézist, a részletekbe merül el, mások eredményeit boncolja s egyes nyomdáknál az eddigi adatokat a saját kutatása eredményeivel gazdagítja. Az előszóban szinte mentegetőzik, hogy az adatok hézagossága miatt nem egyszer föltevésekre volt utalva. Kár volt aggódnia s szinte fölösleges volt a túlzott óvatosság, mellyel ezen a téren eljárt. Sokszor ki is tér a föltevések előtt s ilyenkor csak a szegényes csupasz adatok állnak előttünk. Pedig ily fiatal tudományban a föltevések, ha majdan össze is fognak omlani, megtermékenyítik a jövő kutatást. Hiperkritikája azonban csak a részleteknél érvényesül. Ha komplexumról van szó, bizalommal elfogadja a romantikus nyomdászattörténet elméletét. Az első fejezetben, melyben a könyvnyomtatás feltalálásáról és elterjedéséről szól, ortodox álláspont szerint a többé-kevésbbé legendás hagyományokat vizsgálgatja. Carter a technikai fejlődés egységét állította szembe a hagyományokkal. Az ősnyomdászat első és legfőbb forrása ma a nyomdai technika fejlődéséről szerzett — sajnos, még elég gyér —- ismeretünk, mely mellett a szűkszavú és meglehetősen homályos oklevelekhez és más korabeli megnyilatkozásokhoz fűzött magyarásatok háttérbe szorulnak. Gulyás igen határozottan foglal állást az újabb kutatásokkal szemben s bírálatukban megfeledkezett szokott óvatosságáról. ,,Αζ elég szép számban reánk maradt xilographikus könyvek között -— írja — nincs egy sem, amely korban megelőzné a legrégibb tipográfiai emlékeket." A táblanyomatok túlnyomó része keltezetlen, nem bizonyos, mikor keletkeztek s egy részüket tekintélyes tudósok technikai okokból a Gutenbergnek tulajdonított nyomtatványoknál régibbnek tartják. Carter bizonyítékai után nem kételkedhetünk abban, hogy a táblanyomás technikája megelőzte s előkészítette a szedésnyomás technikáját. Gulyás a legnagyobb határozottsággal elveti Zedier kuta-Századok, 1932. 1—III. füzet. 13