Századok – 1932

Történeti irodalom - Gulyás Pál: A könyvnyomtatás Magyarországon a XV. és XVI. században. Ism.: Fitz József 191

192 TÖRTÉNETI IRODALOM. is sikerült néhány halvány fénysugarat vetni s azonkívül a külvilággal való összefüggésük, az államhatalom s az irodalom befolyása is számos esetben tisztázást nyert. Ε ténymegállapítások segítségével kívülről látjuk a nyomdát, de nem értjük a benne folyó munkát, nem tudjuk, miként lett a nyomda azzá, ami lett, hogyan fejlődött a mestersége s mire volt szüksége a fejlődéshez. A nyomdászat mindenesetre kezdettől fogva a művelődés és irodalom szolgálatában állt. De nem függött a műveltség és irodalom fejlődésétől ; szolgálta ezt, de maga külön törvények s külön feltételek közt fejlődött s ezekre a külön feltételekre a műveltségnek és irodalomnak távolról sem volt olyan nagy hatása, mint a nyomdászatnak a műveltség és irodalom elterjedésére. A nyomdász, ha lelkesedett is az irodalom iránt, a nyomtatással elsősorban kenyeret keresett s kinyomtatta azt is, aminek semmi köze az irodalomhoz. Már az 1450-es években egyházi hatóságok ismételten tízezres példányszámban búcsúleveleket rendeltek ma ismeretlen nyomdákban. Ugyancsak XV. századi oklevelekből tudjuk, hogy volt nyomdász — egyébként egyetlen nyomtatványát sem ismerjük —, ki százezernél több búcsúlevelet szállított a megrendelő Crusadabizottságoknak s felvette értük a megrendeléskor kikötött pénzt. S később is, egészen a mai napig, a legtöbb nyomda főjövedelme nem a könyvek előállításából származott, hanem az apró nyomtatványokból : hatósági formulárék, hirdetmények, plakátok, továbbá kalendáriumok, hírtközlő nyomtatványok, akcidenciák stb. nyomtatása biztosította az életüket. Ε nyomtatványok túlnyomó része azonban elpusztult az idők folyamán s a bibliográfia nem tud róluk számot adni. A bibliográfia tehát csak igen hézagos s csak irodalomtörténeti beállítottságú képet adhat a nyomdák termeléséről. A nyomdai munkának csak a kisebbik, talán legkisebbik részéről számol be. S amilyen hézagos a bibliográfia, ugyanolyan hézagos a nyomdákra vonatkozó levéltári anyag is. Nyomdákról számtalan oklevél szól s mégis sok fontos nyomda működött (például a budai ősnyomda), melyről egyetlen oklevél sem emlékezik meg. Le kell mondanunk arról, hogy valaha is egy XV. vagyXVI. századi nyomda életét részletesen ismerhessük. Bármily fontos és nélkülözhetetlen is a nyomdák történetének megismerésére a bibliográfia és a levéltári anyag, a nyomdászat története két legfogasabb problémájának megoldásához csak kevés adatot szolgáltatnak. A nyomdászat igen bonyolult ipar ; elsősorban a technikai fejlődéssel kapcsolatos s itt a döntő tényező a gazdasági helyzet volt. Az oklevelek igen sok gazdasági rúgót világítanak meg, de éppen a legfontosabbról, a nyomdászathoz szükséges anyagok, elsősorban a papír termeléséről és szállításáról igen-igen keveset árulnak el. Briquet hatalmas munkája a vízjegyekről megmutatta azt a káoszt, melyben a kutatónak tájékozódást kell keresnie. A XV. század második felétől a papíripar és a nyomdaipar a legszorosabb összefüggésbe