Századok – 1932

Értekezések - BALOGH JÓZSEF: A magyar királyság megalapításának világpolitikai háttere 152

A MAOYAK KIRÁLYSÁG ALAPÍTÁSÁNAK VILÁGPOLITIKAI HÁTTEBE. 163 cizmusának jelét vélte a német történetírás megtalálni. Nem régóta, mindössze egy-két éve tudjuk, hogy a „Jézus Krisztus szolgája — Isten akarata szerint" cím a bibhai frazeológiából merített jelzője az apostoloknak; hogy a keresztény császárok gyakorta apostoliaknak tartották magukat, azt bizonyítja Nagy Konstantinnak iccerrócToXoc mellékneve.1 A császár új címe tehát, melyet keleti missziós útjára magával viszen : hitvallás, világpolitikai programra, jogcím ! Hitvallás : Ottó az ágostoni Civitas Dei ,boldog császárja', mert legfőbb gondja a krisztusi hit terjesztése.2 Jogcím : mert az apostoli császár-hagyomány és jog szerint viszi ki a barbár és ifjú népek közé az Egyházat, ő jog szerint képviseli Rómát, „omnium ecclesiarum matrem". De világpolitikai programm is : mert -— mint már rámutattunk — III. Ottónak ez az útja szakítja el a lengyel püspökségeket a német episcopátustól. A világbirodalom északkeleti határköve Gnesen. A második új határkő — egyelőre ! — a délkeleti Esztergom. Ugyanabban az időben, mikor a magyar fejedelem követsége Rómában megjelenik, hogy a pápától Thietmar híres szavai szerint — gratia et hortatu imperatoris, a császár kegyelméből és buzdítására átvegye a keresztény királyság attribútumait3 — ugyanabban az időben III. Ottó felcseréli a „Jézus Krisztus szolgája" címet ,,az apostolok szolgája" címmel. Ez az új intitulatio annál meglepőbb, mert látszólag kevesebbet mond, mint az, amelyet egy évvel korábban használ a császár. Ám ez csupán látszat. Csak körülményes vizsgálat tudta kimutatni e címről, hogy az „apostolok" itt Péter és Pált jelentik, szimbolice tehát az apostolokat, mint valamely „jogi személyt", egyszóval Rómát magát. A servus apostolorum tehát a középkori közjogi és diplomáciai nyelv finom formulája s annyit jelent, mint „Rómának Isten kegyelméből való ura." S minthogy III. Ottó „Romám caput mundi profitetur" : a világ ura !* Az a 1 Schramm, I., 141 kk. V. e dolgozat 167. 1.-ját és ugyané lap 1. jegyzetét. a Civ. Dei V. 24. V. ö. Balogh : Szt. Istv. polit, testamentuma, Minerva 1930, 161—64. 3 Imperatoris gratia et hortatu . . . hoc in regno suimet episcopales cathedrae faciens coronam et benedictionem accepit. (IV. c. 59. Script. Rer. Germ. 1879, 971.) 4 Az analógia egyházi ; a püspök e korban „egyházmegyéje szolgájának" vallja magát. Pl. Piligrim híres magyar levelében (974, Fejér CD I, 260). magát „Ecclesiae humilis servitor"-nak hívja. V. ö. a pápa címét : servus servorum dei. 11*