Századok – 1932

Értekezések - GR. KLEBELSBERG KUNO: Két Hunyadi-beszéd 129

KÉT HUNYADI-BESZÉD, 141 ahogy Bonfini — saját kora szellemének és ízlésének megfelelően —- a magyar történelmet előadta. Ma a XIX. század egyoldalú realisztikus történelem-szemléletén felülállunk és Bonfini munkájában, magán a történeti anyagon kívül, éppen a humanizmus sajátosságait külön élvezni tudjuk. Ügyesen alkalmazott jegyzetek felvilágosíthatják a laikus olvasót is, hogy mi történeti valóság és mi a humanisztikus dísz és stilizálás. A mi feladatunk a két vezető magyar humanista : Vitéz János és Janus Pannonius műveinek teljes kritikai kiadása is. Megírásra vár a Hunyadiak hadjáratainak katonai története. A Hunyadi nemzetség főleg négy helyre támaszkodott, úgymint Vajdahunyadra, Nándorfehérvárra, Temesvárra és Szegedre. Ε négy közül három elveszett ; elveszett Vajdahunyad vára, melyet remekül restauráltunk ; csak Szeged maradt meg gótikus Mátyás-templomával, melynek restaurálása — éppen a középkori műemlékekben oly szegény Alföldön — nemzeti kötelesség. Nincsen Hunyadi-szimfóniánk s így ilyen szimfonikus szerzemény létrejöttét is elő kellene segítenünk. Figyelemmel a magyar dalos mozgalom fellendülésére, szükségünk van — főleg férfikarra, de vegyeskarra is — Hunyadi-motettára. De nem folytatom, mert elébevágnék a rendszeres előkészítő munkának, aminek biztosítása céljából azzal a javaslattal járulok a tisztelt közgyűlés elé, hogy a Magyar Történelmi Társulat a maga részéről küldjön ki a kérdés tanulmányozására Hunyadi-bizottságot és egyúttal forduljon a Magyar Tudományos Akadémiához és a kormányhoz, hogy a vezérkarnak, illetve a Hadtörténelmi Levéltárnak, a Műemlékek Országos Tanácsának, az Országos Képzőművészeti Tanácsnak és az érdekelt többi tényezőnek bevonásával Mátyás király ötszázéves születési évfordulójának és ennek kapcsán a Hunyadi-centennáriumnak tervszerű előkészítését ekként biztosítsuk. Ezzel a javaslattal a Magyar Történelmi Társulatnak ezidei rendes közgyűlését megnyitom.