Századok – 1932
Értekezések - GR. KLEBELSBERG KUNO: Két Hunyadi-beszéd 129
KÉT HUNYADI-BESZÉD, 139 templom Mátyás-tornyának befejezésével rótta le a maga háláját a nagy mecénás-nemzetség iránt. A tudományok közül természetesen a legbehatóbban foglalkozott a Hunyadiak-korával a történetírás. Hogy Hunyadi János kormányzósága és Mátyás uralkodása mennyire a középkor és az újkor mesgyéjén fekszik, azt abból is láthatjuk, hogy az utolsó krónikás, Thuróczi János épp úgy ítélőmestere volt Mátyásnak, mint udvari embere Antonió Bonfini, az első humanista historikus magyar földön. A Hunyadiak korának fő történetíróját, Teleki Józsefet szintén utolérte azoknak a végzete, akik a Hunyadi-témára vonatkozólag sorozatos nagy vállalkozásokba kezdtek. Tizenkét kötetre tervezett művéből 1855-ben bekövetkezett halálakor csak hat kötet, vagyis éppen a munka fele jelent meg. Szerencsére a monumentális torzó méltó folytatóra talált Csánky Dezsőben, aki a történelem-földrajzi rész köteteinek írásával valódi mesterművet alkotott. Teleki és Csánky mellett Fraknóit nevezhetjük a Hunyadiak kora harmadik történetírójának. Hosszú olaszországi tartózkodása megengedte neki s azoknak a fiatal historikusoknak, kiket maga köré vont, hogy átkutassák Itáliának s főleg a Vatikánnak levéltárait. Ilyen széles alapon jöttek létre forráskiadásai és feldolgozásai. Kiadta Mátyás király külügyi levelezését és kisebb-nagyobb monográfiákban megírta Vitéz prímástól és Carvajal pápai legátustól kezdve e kor jelentősebb egyéniségeinek, különösen főpapjainak és diplomatáinak életét. Fraknói Oeuvre-jét teljessé tette, hogy megadatott neki, hogy megírja Mátyás életrajzát és a Millenniumi Történelem IV. köteteként a Hunyadiak korának szintézisét. Mátyás kapcsolatát a renaissance-szal, széles kortörténeti alapon, Berzeviczy Albert írta meg Beatrix királyné életrajzában. A magyar humanizmus terén pedig, Ábel Jenő nyomdokain haladva, Huszti József ajándékozott meg bennünket legújabban Janus Pannonius életrajzzal. Ha ekként csak futólag végigtekintünk azon, hogy a Hunyadiak nagysága irodalmunkat, képzőművészetünket, zenénket és történetírásunkat minő művek megírására indította és ihlette, büszkeség tölti el a lelkünket . Annak ellenére,