Századok – 1932

Értekezések - GR. KLEBELSBERG KUNO: Két Hunyadi-beszéd 129

134 KLEBELSBERG KUNO. Jellemző, hogy nemzeti irodalmunk újjáébredésének elő­harcosa, Bessenyei György mindjárt föllépése évében, 1772-ben az akkor divatos érzékeny hangon Hunyadi László tragédiáját írta meg ; utóbb pedig époszt szerzett Mátyásról, melyből hat ének maradt fenn. A következő évtizedekben, mikor költőink alkotási kedve és dicsvágya arra irányult, hogy hőskölteménnyel ajándékozzák meg hazájukat, Pálóczi Horváth Ádám Hunniásában, melyet inkább nevezhetett volna Hunyadiásnak, János kormányzó utolsó éveinek hős­tetteit énekelte meg ; Aranyosrákosi Székely Sándor pedig Hattyu-époszában hexameterekben mondotta el a nándor­fehérvári diadalt. Csak természetes volt, hogy a regés múltba akkora elő­szeretettel visszatekintő Kisfaludy Sándor a Hunyadi-ese­ménykört sem hagyta érintetlenül ; hanem Jánosról históriás szomorú játékot szerzett, amelyben drámai 1455. és 56. év eseményeit írta le krónikás hűséggel. Fivére, Kisfaludi Károly, a magyar romantika szellemi vezére, már egye­nesen belevisz bennünket a romantikus Hunyadi-irodalom kellős közepébe. Fessier nyomán, aki a magyar regényesek kedves történetírója volt, két szomorújátékban megírta, mint áldozta fel magát Kemény Simon Hunyadi Jánosért és mint békültek ki Mátyás és Szilágyi Mihály ; kis egyfelvonásosban pedig Janus Pannóniusnak, a Mátyás kegyét elvesztett huma­nista költőnek sírjáról énekelt. Kisfaludi Károly vígjátékai­ban is előszeretettel vitte színre Mátyás alakját, majd mint íródeákot, majd álruhában. Mint már jeleztem, a Hunyadiak korából kisugárzó ihlető erő nagyobb terjedelmű alkotások létrehozására serkentett. A kurtább műfajok csak a nagy kor epizódjainak megírására látszottak elég jónak, amint azt Vörösmarty Szép Ilonkájában láthatjuk. De a főesemények és főcselekmények méltó feldolgozása céljából továbbra .is az époszt tartották legalkalmasabbnak. Czuczor Gergely Hunyadi Jánost, helyes történeti, sőt politikai megérzéssel, mint Európa megmentő­jét állította be Hunyadiásában, melyet elbeszélő költeményei

Next

/
Oldalképek
Tartalom