Századok – 1932

Történeti irodalom - Bresslau Harry: Handbuch der Urkundenlehre für Deutschland und Italien. Ism.: Szilágyi Lóránd 88

TÖRTÉNETI IRODALOM. 91 (s mellyel a II/l. lezárult) külön fejezetben foglalkozni az oklevelek fogalmazatával és formuláival s ebből mintegy kiemelve, önálló fejezetben a datálással. Az előbbi fejezet azonban, mivel (mint említettük) Bresslau kéziratai között csak néhány jegyzet volt belőle: sajnos, végleg elmaradt s csak ennek folytatása, a datálásról szóló került bele a II. kötet 2. részébe, mint XVI. fejezet. Ugyanez lett a sorsa a külső sajátságokról szóló fejezetek egyikének is. Itt négy fejezetet szándékozott Bresslau adni : az oklevelek anyagáról — írásáról — a díszírásról és írásjelekről — s végül a pecsételésről, azonban a díszírásról és a jelekről szóló hasonló okból elmaradván, csak három fejezet került nyomdába (17—19.), amelyekkel a munka le is zárult. Bresslau szép műve a tudományok történetében hatalmas lépcsőfok volt. Mikor első alakjában 1889-ben megjelent, 80 év óta első kísérlet volt e téren s valami egészen újat jelentett, mert bár Ficker és v. Sickel már megkezdték a diplomatika átalakítását, a Nouveau traité de diplomatique óta mégis ez volt az első, nagyobb területet átfogó színtézis,1 mely anyagával és kritikájával meglepte kortársait.2

Mire azonban a folytatásra került a sor, a német diplomatika is sokat haladt. Részlettanulmányok egész sora készült, sőt a Bresslau által feldolgozni szándékozott anyagról is rövidebb, de kitűnő összefoglalások jelentek meg. így 1906-ban a Meister-féle ,,Grundriss"-ban s 1907-ben a Below ν. és Meinecke által kiadott ,,Handbuch"-ban,3 amelyekben bizony már modernebb felfogást és az anyagnak történetibb szemléletét és kezelését találjuk. Szerzőik súlyt helyeznek a fejlődés gondolatára, jogi szempontokra s az anyagot nem tárgy, hanem területek és korok szerint csoportosítják. Különösen elmondható ez Redlich kitűnő munkájáról : „Die Privaturkunden des Mittelalters", mely szintén a ,,Handbuch"-ban jelent meg 1911-ben. Bresslau azonban ezeket kevésbbé vette figyelembe s régebbi elveihez és rendszeréhez továbbra is ragaszkodott,4 amit Erben 1913-ban megjelent kritikájában szemére is vetett neki s összehasonlításokat tett Bresslau kézikönyve és az ifjabb generáció eredményei között.5 Anyagának bősége és kritikája azonban most 1 V. ö. Bresslau I. 45. I.1

) j. Historische Zeitschrift 112. (1914.) 154. 1. A. Giry oklevéltana öt évvel később jelent meg. 2 „Eine Fülle von Stoff ist hier zusammengetragen und kritisch gesichtot." A. B. Archivalische Zeitschrift XIII. (1888.) 321. 1. 3 A. Meister, Grundriss der Geschichtswissenschaft, I. Leipzig 1906. (Thommcn, Schmitz—Kallenberg, Steiaacker). v. Below— Meinecke : Handbuch der mittelalterlichen und neueren Geschichte etc. München 1907. (Redlich, Erben). Thommen és Schmitz—Kallenberg munkája 2. kiadásban is megjelent (1913), Steinackeré helyett Heuberger írt egy kitűnő összefoglalást. (1921.) 4 „Plan und Ausführung dieser Arbeiten decken sich nicht mit denen dieses Handbuchs." Mondja Bresslau az I. 2. elején. 45. 1. 1)j. 5 „Die „Geschichte der Urkundenlehre" schliesst auch in der zweiten Auflage so ziemlich an demselben Punkte wie in der alten, wenn auch in den Anmerkungen dieses Kapitels und im Vorwort