Századok – 1932
Történeti irodalom - Bresslau Harry: Handbuch der Urkundenlehre für Deutschland und Italien. Ism.: Szilágyi Lóránd 88
.92 TÖRTÉNETI IRODALOM. is általános elismerésre talált, nemcsak a „német iskolához" tartozó diplomatikusoknál,1 hanem az olasz, francia és angol történeti folyóiratokban is.2 A bírálók egyrésze azonban, Bresslau azon nézetét követve, hogy „végleges ítélet csak a második kötet megjelenése után lesz lehetséges", tartózkodott a behatóbb kritikától.3 A második kötet első része a világháború kitörése után jelenvén meg (1915), nem keltett oly „nemzetközi" visszhangot.4 Azóta megint másfél évtized telt el s most, mikor végre az egész munka fölött szemlét tarthatunk, úgy találjuk, hogy a történettudománynak ez az ága azóta még tovább haladt, amit azonban •— hozzá kell tennünk — nagy mértékben éppen Bresslau kiváló műve tett lehetővé. A diplomatikai irodalomnak olasz,5 francia6 és magvar földön7 új színtézisei jelentek meg s az oklevéltan szelleme, célja és módszere bizonyos mértékben megváltozott. Az oklevéltan — Bresslau felfogásával szemben — elvesztette segédtudományi jellegét. Önálló tudománnyá lett, melynek önálló céljai vannak : a mult egy bizonyos jelenségének szigorú kritikai eszközökkel való megismerése. Az okleveleket, mint történeti jelenségeket, önmagukért vizsgálja, azonban nem a régi „pozitivista" diplomatika szellemében, hanem magasabb szempontból. A különböző területek és korok okleveles gyakorlatát a maguk (S. IV.) mancher Neuerscheinungen gedacht wird, die darüber hinausreichen. Br. verzichtet auf ein zusammenfassendes Bild der jüngsten Leistungen, wie es Redlich mit einigen Strichen entworfen hat." Historische Vierteljahrschrift XVI. (1913) 384. Különösen pedig a 385. és 390. lapon. 1 Deutsche Literaturzeitimg 1912. Nr. 43. (Uhlirz). Zeitschrift der Savigny-Stiftung für Rechtsgeschichte 33, G. Α. 628—30. (Stengel) stb. 2 „ . . . l'opéra ha grandissime importanza pertanto, non solo come esposizione generale della materia, ma anche per la conoscenza dei suoi problemi più minuti." Arehivio storico Italiano. Anno 71, vol. 2. 382—386. (T. S. Leicht.) — „Quand il aura été complété par un second volume, l'ouvrage, entièrement renouvelé et rajeuni, sera pour de longues années le bréviaire du diplomatiste et du médiéviste." Bibliothèque de l'École de chartes. 74 (1913) 629—632. (Ferdinand Lot.) L. még : The english historical review. 28 (1913) 755—758. (R. L. Poole.j 3 V. ö. Mitteilungen des Instituts für österreichische Geschichtsforschung 33 (1912) 527. (ν. Ottenthai), Historische Zeitschrift 112 (1914) 154. (A. Brackmánn.) 4 V. ö. Zeitschrift der Savignystiftung für Rechtsgeschichte 37, G. Α., 524 (Stengel), Historische Zeitschrift 117, 151—153. (A. Brackmann. ). 5 A. Lodolini : Elementi di diplomatica etc. (Manuali Hoepli.) Milano, 1926 is ide sorozható. 6 A. de Boüard : Manuel de diplomatique française et pontificale. Diplomatique générale. Paris, 1929. Recensióját 1. Levélt. Közi. VIII. 299 skk. 7 Szentpétery I. : Magyar oklevéltan. Bp. 1930. (A m. tört. tud. k. k. II. 3.)
