Századok – 1931

Történeti irodalom - A regéczi uradalom gazdálkodása a XVIII. században. Ism.: Komoróczy György 73

75 TÖRTÉNETI IRODALOM. az ő kezében van minden kezdeményezés. Utána következik a rationum exactor, akinek a számadáskönyvek körül van dolga. A gazdálkodás tervének kidolgozása a provisor feladata ; a rationista szerepe a szőlőmunkák körül bonyolódik le. Utána következnek a személyzetet vezető ispánok és a községeknek jómódban élő vezetői, a villicusok. Az uradalom ilyen jól kiépített szervezettel vezetett üzeme gondozott majorságokban folytatta a gazdálkodást (34—56. 1.). Gazdasági épületek tették lehetővé a gabona, állat stb. meg­őrzését.1 A gabonatermesztésben a búza és rozs uralkodott. (Ezt Bakács bizonyítja be, kimutatván, hogy a siligo rozs és nem búza. 105—106. 1.) Ezenkívül termelnek zabot, tönkölyt stb. A kertművelésnél Jármay egy tévedésére nézve lásd a Notitia IV. 21. 1. A szőlőművelés volt az uradalom legjövedelmezőbb művelési ága (78., 78/a., 79. 1. táblázatokat). Az alkalmazot­, tak ellátásáról nyújtott rajzból megállapítható, hog}" a fize­tések nagyjából az évi jövedelemmel állnak egyenes arányban. Az utolsó fejezetben leszögezi Jármay, hogy a jövedelmek álta­lában feudálisak voltak (69—73. 11.). Bakács dolgozatának jóformán csak utolsó fejezete tér el, vizsgálódása körét tekintve, Jármayétól. Megállapítja (121—22.1.), f hogy a búzatermelés háromszoros átlagával szemben áll a rozs hatszoros átlaga. Szól az áralakulásokról és rájön Jármayval ι szemben azok erős ingadozására. (Franciaországban és Sziléziában átlag ötszörös a búzatermés. Sombart : Kap. II. 638—639. 11.) És ha a terméstöbbletnek nem csupán abszolút értékét vette volna tekintetbe, hanem azt is vizsgálta volna, hogy milyen társa­dalmi viszonyok mellett történt a művelés, akkor nem lett volna oly lehangoló a rajz, amelyet nyertünk. Nem lehet a gazdaságtör­' ténetben ugyanis csak külső megnyilatkozásokat látnunk, ha­nem azokat összhangba kell hozni a belső indítóokokkal, felté­telekkel is (v. ö. Aubin megjegyz. a Hist. Zeitschrift 1930.). Különben ami a 20-as évek terméshanyatlását illeti, ez álta­lános Európában. Még egyszer kiemelem, hogy a két dolgozat régi óhajt elégít ki. A szerzőket méltán illeti meg dicséret az uradalom üzemének szép rajzáért és a művelési formák nagy apparátussal végzett tisztázásáért. A terméseredményeknek éles analízissel elért meg­állapítása meggyőződésünk szerint alapot ad egy egyetemes XVIII. századi magyar mezőgazdaságtörténet megírásához is. Az előszóban Domanovszky Sándor, rövid visszatekintéssel szakirodalmunkra, bejelenti a Magyar Művelődéstörténeti Inté­zetben szervezett gazdaságtörténeti munkálatok kiadványsoro­zatának megindultát, céljául mindenekelőtt egyes birtokok tör­ténetének feldolgozását tűzvén ki, hogy ily módon biztos ala­pokat szolgáltasson későbbi összefoglaló feldolgozások számára. Iíomoróczy (Jyôrçy. 1 A modus triturandi, ez eltevés stb.-re, v. ö. Bél : Notitia I. 29—30. és III. 18—19. 11. stb.

Next

/
Oldalképek
Tartalom