Századok – 1931
Történeti irodalom - Siklóssy László: A magyar sport ezer éve. II–III. Ism.: Hóman Bálint 76
76 TÖRTÉNETI IRODALOM. Siklossy László: A magyar sport ezer éve. II. Széchenyi-Wesselényi és még egy nemzedék. 1820—1874. III. A modern sportélet előkészítése, 1875—1896. Kiadja az Országos Testnevelési Tanács. Budapest, 1928—1929. Stephaneum. 671, 1 ; 804, 4 1. számos képmelléklettel. A sport — Siklóssy László szerint — az egyoldalú életfoglalkozást kiegészítő játékos kedvtelés, az egyéniséget a hivatásos foglalkozás egyoldalúságának unalmától és káros következményeitől megmentő test- és szellemnevelő tevékenység. A sport játék, de komoly hivatást, foglalkozást (élelemszerző vadászatot, halászatot, vagyis ősfoglalkozásokat, harcot stb.) utánoz és komoly életfeladatok megoldására nevel, bizonyos körülmények közt pedig maga is professzionális tevékenységgé, élethivatássá lesz. A játékhoz mintául vett hivatásos foglalkozás természetéhez képest Siklóssy testi és szellemi sportokat különböztet meg, ez utóbbi csoportba sorozva az életfoglalkozás mellett űzött szellemi kedvteléseket, aminők egyrészt a sakk, kártya és más efféle játékok, másrészt a művészeti és tudományos amatőrködés. Könyvében ugyan az érdemes szerző csupán a közkeletű értelemben sportnak nevezhető testi játékokkal foglalkozik, de talpraesett definíciójában nemcsak a sport fogalmának adta sikerült meghatározását, hanem egyben támaszpontot, irányadó mértéket saját irodalmi munkásságának helyes és méltányos megítéléséhez. Siklóssy László nem tartozik a céhbeli történetbúvárok közé, nem is akar annak látszani. Amatőr művésze az érdekkeltő történeti témák népszerű feldolgozásának. A műgyűjtés aprólékos figyelmet, széleskörű ismereteket és tisztult műérzéket követelő terrénumáról másfél évtizeddel ezelőtt lépett át a történeti kutatás terére s a tudománnyal kezdetben csak sportként foglalkozva, nevelte magát e szellemi kedvtelés kiváló művészévé. Nagy műveltsége, sokfelé ágazó, eklektikus ismeretei és évtizedek műgyűjtő munkájában trenírozott szeme pótolják nála az autodidakszis útján el nem sajátítható módszeres képzést, ha nem is tudják teljesen mentesíteni az ennek hiányából származó tévedésektől. Munkái nem mindenben felelnek meg a történelmi módszer és kritika követelményeinek, sőt -— különösen erkölcstörténete — a historikus botlásoktól sem mentesek. Másrészről azonban a szakkutatás körén túlterjedő s a való életben gyökerező amatőrérdeklődése merőben elhanyagolt, műveletlen területek felkutatására, heterogénnek tetsző, de mindig aktuális és érdekes témák választására, széles rétegek érdeklődését felkeltő, kuriózus jelenségek vizsgálatára készteti, feldolgozásokra, miket oklevelekben búvárkodó szaktudósoktól hiába várnánk. Negyedszázados irodalmi munkásságának termékei ezért hatottak az olvasóra egytől-egyig az újság ingerével s ezért szolgálnak gyümölcsöző ösztönzésül elhanyagolt tudományágazatok művelésére. Ebből a szempontból kell elbírálnunk teljesítményeit, melyek közt kiváló helyet foglal el három hatalmas kötetre terjedő sporttörténelme.